Mitől lehet az, hogy a barátom teljesen máshogy viselkedik náluk, mint nálunk?

Elég érdekesnek mondható ez a helyzet. A barátom teljesen más, mikor náluk és mikor nálunk vagyunk. Mintha két emberrel járnék. Mikor itt van nálunk, nagyon aranyos, figyelmes, kedves. A szüleim is szeretik. Mondta is anyu, hogy látszik, hogy szeret, annyit szeretget, akár előttük is. Akkor is kedves, és szeretetteljes, ha a szüleim nincsenek itthon, tehát nem nekik akarja ezt mutogatni. Ám mikor náluk vagyunk, ezt el is felejthetem. A szülei előtt a kezemet alig akarja megfogni. Teljesen máshogy beszél olyankor velem. Nem rondán, de nem is kedvesen, kimért és távolságtartó. Nem értem. Pedig a szülei szeretnek engem, és már 2 éve együtt vagyunk. Ez nekem eléggé rosszul esik, mert azt én is bunkóságnak tartanám, ha ott smárolnánk előttük, de az, hogy a kezemet se fogja meg, nagyon bánt. Meg tényleg, hogy olyankor majdnem mintha két idegen lennénk. Próbáltam már vele beszélni erről, de azt mondja, ő ezt nem veszi észre. Amúgy szerintem ez azért fura, mert általában a fiúk akkor viselkednek így, mikor a lány hazaviszi őket, és a lánynál vannak.