Hogy kell szeretni egy embert? Senkinek nem szabadna így viselkednie, az én hibám, hogy kell szeretni? Hogy kell kimutatni?

Hosszú lesz ez a sztori, mert kb az utolsó 4 évemet írom le..lány vagyok 20 éves. a barátom 24.16 éves voltam amikor megismertem. én azelőtt nagyon bulizós , életvidám lány voltam, semmit nem vettem komolyan, a barátaimat sem. de mikor elkezdtük járni akkor egy nap azt mondtam "ő az, akivel az életemet le akarom élni, érzem, hogy ez most más"

tényleg más volt, csendes lettem, bújós, szerelmes, onnantól kezdve nem érdekelt semmi. elvoltam magamnak az érzéseimmel, éreztem valami olyat amit lehet hogy sok ember soha nem érzett még. Nem tudtam kifejezni, elmondani ,szerintem ilyen lehet amikor valaki be van drogozva , én csak éltem és egyre inkább függtem..a barátom olyan volt mint én azelőtt bulizott, ivott, cigizett , züllött.. amikor ezt felismertem, hogy ő nem változik mint én , borzalmas érzéseim lettek , síró görcseim, csalódottság, levertség, mintha legalább a lábamat törték volna el minden percben... aztán ő elkezdett változni,mert én jöttem neki ilyen szövegekkel, hogy fel kell nőni, a szerelem fontosabb mindennél, én szeretem őt stb. aztán ő is belém szeretett. felhőtlen boldogság következett, szexeltünk amikor csak tudtunk, mindennap minden percben együtt voltunk.Kaptuk is az ívet a barátoktól, hogy mi van velünk de nem érdekelt. Aztán jött lassan a vég... én még mindig a felhők között jártam, nem is tudom hol kezdődött.. jöttek a gondok. az én szüleim konzervatívok meg sokat dolgoznak nem érdekelte őket a barátom nem akartak vele találkozni, őt ez zavarta. aztán mellette mindig visszafogott voltam csendes ez is zavarta. aztán elfojtott vágyai a cigi iránt amit ugye kértem hogy tegyen le. ő a szüleitől azt látta, hogy ha proléma van ordibálással meg lehet oldani, én viszont azt ,hogy a nőnek tűrnie kell..úgyhogy így életünk mi. de aztán egyre rosszabb lett , ő ordított lassan mindenért velem, én meg sírtam..aztán ugye elfelejtettem, hogy azok az érzések amiket érzek ki kéne mutatni máshogy is.Én csak éltem az érzéseimmel azt hittem , hogy ő is tudja..aztán egyre kevesebbet szexeltünk. ő rám kiáltja mindig hogy miattam ilyen idegbeteg. én ragaszkodom hozzá pedig már többször is elküldött hogy menjek lépjek ki az életéből mert csak az idejét rabolom..én viszont szeretem. de már annyira megromlott minden, és soha de soha nem vettem észre hogy valamit rosszul csinálok. a mai napig azt hittem ,hogy én nagyon jó barátnő vagyok. persze sokat bújok hozzá mondom hogy szeretem írok neki,hívom veszek neki néha apróságokat, de senki nem szólt, hogy hogy kell kimutatni ilyen nem földi érzelmeket amiket iránta tápláltam mindig is. Mindennap ordít velem, teljesen kikészül , én meg mindennap sírok, mert pokolian fáj hogy akit szeretek, nem tudja mit érzek. Nem tudom hogy mutassam ki? Mit kell tenni? Hogy kell?? Kérlek segítsetek! Hiszem , hogy ez még nem reménytelen, bár már elkezdett beszélgetni egy másik lánnyal is, igaz titkolja de én tudom, hogy valami van köztük, bár tudom hogy ha sikerülne kimutatnom amit érzek minden jó lehetne, tudom , hogy rosszul csinálom, de hogy kellene akkor helyesen? Valaki segítsen :(