Már kivagyok teljesen, nem merek semmit mondani, nehogy bedühödjön. Hogy kezeljem?

A párom egyedüli megoldási technikája veszekedésnél, hogy szakítsunk. Aztán, amikor kiderül, hogy nincs igaza, akkor mintha mise történt volna, bújuk, szeret, bocsánatot kér, "visszaszívja". Nekem meg már nagyon elegem van. Szeretem, de emiatt a dolog miatt semmit nem tudok vele megbeszélni. Valakinek van ötlete, hogy kezeljem? A kapcsoaltunk úgy kezdődött, hogy ő elmondta mindenhova a jelszavát, viszonzásul elvárta, hogy én is mondjam meg. Megtettem. Aztán persze valamit szóvá tettem, a reakciója az volt, hogy akkor változtassuk meg a jelszavakat, és így is lett, már nem tudjuk. Valamin bepöccent, meginogott a bizalma bennem, persze oktalanul. Úgy lehetett volna megnyugtatni, ha megengedem, hogy megnézze az emiljeimet. Én elvből nem engedtem, mert ugye ő kérte, hogy ne tudjuk egymás jelszavát megint. De bedobta ezt, hogy akkor haza lehet menni, és erre megmutattam neki, és miután rájött, hogy alaptalanul vádolt, bocsánatot kért, és mintha mise történt volna. Ez csak egy példa, de nagyjából ez a séma. A vicces, hogy nem vagyunk már gyerekek, évek óta együtt vagyunk. Régebben én is féltékeny voltam, de egy jó ideje már abbahagytam ezt, és azóta meg ő csinálja ezt velem. Egyszerűen nem bírok így lenni, hogy folyamatosan az van bennem, hogy mikor találja ki megint, hogy szakítsunk...