Volt már olyan érzésed, hogy téged jobban szeretett a barátod/barátnőd, mint amennyire te szeretted Őt?

nekem például időre volt szükségem:S

a barátom teljesen máshonnan jött, mint én. két világ találkozott nálunk. ő mindenkiben a legjobbat látta, és engem is mindig mosolyra fakasztott, belém pedig azt verték, hogy teperni kell és leküzdeni a többi embert az utadból. ő engem gondolt gonosznak, én meg őt naivnak

meg ő ajándékozott, és szépeket mondott, én meg csendben magamban szerettem, és csak később vettem észre, hogy ő ebből semmit se kap vissza. bár amúgy is hetekig halogattam egy ehető ruhadarabot, mert lusta voltam elmenni, szóval én se vagyok szent

aztán megérezte ezt ő is, lelépett, és borzalmas volt, főleg azért, mert hiába szerettük egymást, én nem tudtam neki kifejezni eléggé. ezért pszichológushoz mentem, mert nem akartam elveszíteni. fél év múlva hívott, hogy találkozzunk. annak ellenére, ami történt, nem akart magamra hagyni a kezelés során, akármi is történjen. akkor ott a régi énem, amit apám-anyám belém vert összetört. esküszöm egy órán át bőgtem a vállán a Margit-szigeten, és leszartam, hogy ki mig gondol. nekem ez kellett. ma már együtt élünk, és úgy várom, hogy hazajöjjön, hogy sokszor négyszer ötször jövök vissza az előszobából. független, önfejű nő vagyok, de nem érdekel, mit mondanának erre a feministák: SZERETEM!

szóval ne félj, időbe telik csak!!!!!! szurkolok!