A "friendzone" másik oldala, ebbe belegondoltatok már?

TLDR: Értem én, h a friendzone rossz érzés, de legalább annyira rosszul esik, ha valaki hónapokig, évekig hazudja magát a barátomnak, mert így akar közel kerülni hozzám, aztán ha rájön, h nincs esélye, gyakorlatilag otthagy, és ennyit a nagy barátságról. És még őt kell sajnálni, amikor ő vert át, és én maradok ott az állítólag legjobb barátom nélkül... Drága friendzone-ban síró fiúk/lányok, kíváncsi lennék a ti véleményetekre erről. Illetve, hogy MI AZ OKA, h nem bírtok hamarabb lépni, miért jó húzni az időt?

----------

Nagyon sokan, főleg fiúk, de lányok is szép számmal sírnak, h barátzónába kerültek, és mennyire rossz is nekik ettől. Én is volt már, h többet akartam volna valakitől, és nem jött össze (mondjuk nem játszottam hónapokig h a barátja vagyok...), tudom én h fáj, de nekem a "másik oldala", amikor az én barátzónámba került valaki, legalább annyira rosszul esik.

Alapvetően fiús társaságban mozgok, a karon ahol tanulok talán 10% lány van, játszom is gépen, ott is hasonlóak az arányok, éppen ezért adja magát, h főleg fiú haverjaim vannak. De már nagyon régen volt, amikor utoljára találtam egy BARÁTOT. Nagyon sok volt, aki teljes mértékben barátként közeledett, egy apró szexuális/párkapcsolati jellegű utalást nem tett soha, csak sok időt töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk, jól éreztem magam velük. X hónap után elkezdtem elhinni, h végre végre végre találtam egy barátot, aki nem azért van velem, mert meg akar dugni/össze akar velem jönni, hanem lehet vele jókat beszélgetni, stb, miért is ne, hiszen én is ezt keresem... Aztán mondjuk fél év után kibújt a szög a zsákból, és hozzám vágták, h nekik mennyire rossz, h én friendzoneba raktam őket, nem azért tették meg nekem ezt meg azt meg amazt a szívességet (nem mintha nem kapták volna vissza hasonló szívességek formájában...), hogy ne kapjanak meg, és lelépnek...

Mindenkivel sajnáltatják magukat, h nekik milyen rossz, h én nem viszonoztam az ő érzéseiket, amikor gyakorlatilag ők voltak azok, akik átvertek, kihasználták h elhittem, h barátkozni akarnak velem, aztán otthagytak.

Bírom hallani, h azért nem lép valaki időben, mert nem akarja kockáztatni a barátságot... De valahogy mindig az a vége, h NINCS IS BARÁTSÁG, aztán valamikor valahogy kiderül, és vége is. Milyen barátságról beszélünk akkor?

Még ha nem is lett csúnyán vége, akkor is a minden nap órákat beszélgetünkből redukálódott a dolog odáig, h 1-2 hetente beszélünk fél órát... Ennyit a barátságról.

Érdekelne, hogy csak én látom-e így, vagy más is érzi hasonlóan.

Főleg arra lennék kíváncsi, h aki ezt játssza hónapokig, az MIÉRT nem bír lépni? Mi az oka, h hónapokig húzza valaki, anélkül h kifejezné az érzéseit? Ezzel végül is elvágva maga elől a lehetőséget, és megbántva egy másik embert.

Gondolom flamewar ON, bár örülnék, ha nem ez lenne belőle. De ha már ilyen sokat írtam, legyetek szívesek értelmesen, részletesen megfogalmazni a válaszaitokat.