Barátommal nem birjuk elviselni egymás múltját ha rágondolunk, hogy eddig kivel mit csinált a másik felfordul a gyomrunk és dühösek leszünk. Hogy lehet kikeveredni ebből a hülye helyzetből?

Viszont "tapadunk egymásra mint a piócák" és nem tudjuk elképzelni az életünket a másik nélkül.Hogy lehet ezt eldönteni, hogy akkor most útálat vagy szeretet? Ö régebben sokat mesélt arról hogy mennyire szerette a volt barátnőit meg hogy sirt utánnuk mert elhagyták más miatt. Enged ez idegesít. Tudom hogy még mindig velük lenne, ha nem dobták volna ki. Igazából azt szeretném ha visszamenne valamelyik kényes alacsony idősebb barátnőjéhez én pedig megkaphatnám azt akit mindig is akartam, és mindenki boldog lenne. Ez szinte lehetetlen. Mit csináljak? Hogy tegyem túl magam az összes hülye érzésemen? 17/l