Boldogabb az életük azoknak, akiknek van barátjuk/nőjük, mint akiknek nincs?

Szar egyedül.

De egy rossz, hazug kapcsolat, aminek minden percét végig stresszeli az ember... Annál jobb az egyedüllét is.

Mindkettő "állapotnak" megvan a pró és kontra érvei.

Ha van valakid akkro jó mert áltlaában akkro szeretkezhetsz ha akarsz és lehet vele felvágni meg van kivel beszélni, meg eljárni ide oda.

De ha nincs az is jó, mert szabadon nézheted a nőket nem kell semmiért magyarázkodni és nem érzed azt, hogy korlátotlak a lehetőségeid.

Én azt mondom hogy azoknak és csak azoknak sz*r az egyedüllét akik a párkapcsoalttól érzik csak "valakinek" magukat, mert nekik ez az etalon.

Önmagában egy kapcsolat nem feltétlen jelent boldogságot. Ahhoz olyan személy is kell. Egy társ.

Most idézném magam egy másik (de hasonló) téma alól:

"Miért nem gondolnak bele abba, hogy a párkapcsolat nem feltétlenül jobb a magánynál. Egy párkapcsolat valamilyen szinten a szabadság megcsorbulása. Ez csúnya szó, de gondoljatok bele: időt kell tölteni a másikkal, törődni kell a másik érzéseivel... Valamilyen szinten felelősséggel tartozunk a másikért. Ez egy olyan emberrel jó, akivel az idő és a törődés nem minősül áldozatnak, mert szeretünk vele lenni, érdekel minket, jó együtt stb. Szóval szerintem aki úgy jön össze valakivel, hogy azt rondának tartja, vagy őt tartják rondának, de gondolja legalább valaki elfogadja, az csak a saját és "párja" idejét rabolja. Elveszik egymástól az esélyt, hogy ráakadjanak egy olyan személyre, aki tényleg értékelné őket."

A boldogság qrvára nem párkapcsolat függvénye...

Nekem mint örök szingliként sz'tem ezerszer nyugodtabb és boldogabb az életem, mintha minden nap ugyanazt a nőt kéne elviselnem. Szóval abszolót fszság rájuk irigykedni.