A nőknél ez normális?

Vagy maradj ennél az életnél és próbáld fejtegetni a magábazárkózott kedvesed, vagy keress mást.

De sok lány hasonló. A legtöbb ilyen...

Na, nálunk pont fordítva van, a barátomnak van totál "női" viselkedése ebből a szempontból, én meg ami-a-szívemen-az-a-számon típus vagyok. Ő totál ellentéte a tipikus pasinak, én totál ellentéte vagyok a tipikus nőnek.

Ő arra fogja, hogy azért nem mond semmit, hogy én ne sértődjek meg. Akkor is, ha én kérem, hogy mondja el, mit csinálok rosszul. Aztán amikor meg néha veszekedés van, akkor a fejemhez vágja, pedig esélyt sem adott, hogy változtassak, hiszen nem is tudtam, hogy baja van.

Én meg persze mindig mondok neki mindent, mert nem akarok olyan lenni, mint ő, hogy a szőnyeg alá söpri, aztán meg később robban, csak így én jövök ki az egész szituból telhetetlen hisztis p*csának.

Az elejétől fogva ilyen, de mint már kiderült, nem csak velem, minden emberrel. Jellemhiba. Nehéz így vele, de ettől még szeretem.

A tipikus nő nem ront ajtóstul a házba, részekből kell összerakni a véleményét. De néha az is lehet benne, hogy maga is érzi, kezdi túlbonyolítani a dolgokat.

Alap mű egy kapcsolathoz, a Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? c könyv. Rengeteget nevettem rajta, de nagy igazságok vannak benne. Olvassátok el a nyáron!