Ha túl jófejnek születtem és egyszerűen szánalmasnak tartom a bunkózást és a "farok" viselkedést akkor sosem lesz barátnőm, igaz?

Sok nőtől hallom azt hogy nem ajánlana egyik barátnőjének sem,mert tudja hogy csak rosszul járnék velük.

Nem tudok bunkó lenni. Azt mondják a csajok, hogy nekik kell a kihívás de én úgy gondolom, hogy legyen kihívás az élete a lánynak, én meg a biztos pont benne aki közelében nincsenek problémái. Félre ne értsetek, nem arra gondolok hogy lelki szemetesnek használjon,azt sosem hagyom.

Azért kikérem magamnak hogy a több mint egy tucat barátnőm után ne tudjam használni a farkamat ;)

Az egész úgy kezdődött, hogy egyszer eldöntöttem hogy a régi partyarc,piás,cigis,züllős énemet lehúzom a WC-n. Megtettem, önkénteskedem, tanulok,próbálok egzisztenciát építeni, mellette normális vagyok az emberekkel, minden nőnek megadom a tiszteletet - annyira amennyire ő is nekem.

De azóta nincs barátnőm, kivéve azt az egy lányt akivel két hónapig jártunk.

Beleuntam abba hogy a nemtörődöm-parasztság jön be a csajoknak, gondoltam én majd megmutatom hogy lehet komoly kapcsolatom úgy valakivel, hogy nem elvárás hogy néha veszekedjünk egy kicsit "játékból", veszekedjen a főnökével meg azokkal akiket utál, egy kapcsolatba nem való. Normális emberek megbeszélik a gondjaikat és boldoggá teszik egymást, nem használják ilyen-olyan célokra. Hát...nem jött be. Már ezen az optimista szemléleten túl vagyok, átestem az elkeseredettségbe, hogy sosem találok pozitív személyiségű nőt aki nem a férfit tekinti kihívásnak az életében, hanem az életét és a férfi a "búvóhely".

És 22 vagyok.