Férjes Asszonyok! Nem érzitek, hogy az esküvő óta szigorúbb elvárásokat támasz veletek szemben a társadalom? Hogy amit tegnap még lehetett, ma már nem illendő, csak azért mert férjnél vagy?

Én ugyanúgy vágyom sok olyan dologra, ami megvolt az esküvő előtt, pl beülni egy sörre a haverokkal akár akkor is, ha a szerelmem nem ér rá, viszont érzem, és felemészt az a nyomás, amit a társadalmi norma miatt érzek, hogy nekem már nem szabad. A férjemet sosem zavarná, őt nem is érdekli, ki mit gondol rólunk, vagy a kapcsolatunkról, de engem nagyon is. És ettől kezdek egyre labilisabb lenni lelkileg, mert alapvetően mindig is ragaszkodtam a szabadságomhoz, nem szeretnék otthon ülő feleség lenni, akinek az egyetlen szórakozása, hogy az urát várja meleg étellel.

Még egyszer kihangsúlyoznám, nem a párommal van baj, hanem szűkebb és tágabb környezetemmel, meg pl idegenek elutasító pillantásairól