Mikor változik a szerelem szeretetté? Nem túl korai ez? Vagy ez teljesen normális? 21/L

4 éve vagyok együtt a párommal, én most egyetemista vagyok, ő otthon van. Iskolaidőben csak hétvégente találkozunk. Mindent megbeszélünk, nincsenek különösebb megoldhatatlan problémák a kapcsolatunkban, szeretjük egymást, de...

Mivel mindent megbeszélünk, ezért azt is tudjuk a másikról, hogy megfordult már mindkettőnk fejében az, hogy talán túl korán köteleztük el magunkat. Mindkettőnknek a másik az első, minden téren. Ő is megnézett már más lányokat, ahogy én is eljátszottam már a gondolattal, hogy esetleg megismerkednék más fiúkkal, de sohasem csalnám meg, és én ugy érzem ő sem engem. Szerintem ezt bizonyítja az is hogy őszintén tudtunk erről egymásnak beszélni. De vajon normális ez? Mindenkinek eljön ez az időszak? És nem jött ez túl korán? Mármint...még csak jegyesek sem vagyunk, vagy ilyesmi, nem hogy házasok...

Beletudnék őrülni a gondolatba, hogy elveszíthetem, nem akarom, de egyre jobban kezdek félni, ez most a vég kezdete, vagy csak valami új, amit még nem ismerünk, de semmi veszélyt nem tartogat, hogyha kitartunk egymás mellett?