Hisztis p*csa vagyok, vagy ez érthető reakció?

A barátom 23 éves, én 18 vagyok, két éve vagyunk együtt. Elé furcsán tud néha viselkedni, és sajnos elég gyerekesen is viselkedik legtöbbször. Én ennek ellenére nagyon szeretem, és csak icipici apróságokat várnék el tőle - pl. hogy tanuljon bocsánatot kérni, és ha megígér valamit, ugyan ne hivatkozzon már arra, hogy elfelejtette, ha annyira szeret, ahogy mondja. Például azt is nagyon szeretném, hogy néha viselkedjünk úgy, mint a normális párok, és menjünk el valahova hétvégén, ha csak sétálni is - vagy éppen, ha ideje engedi, jöjjön elém az iskolába [végzös gimnazista vok].

A helyzet annyi, hogy cipöt akartam venni magamnak, és csütörtök este megkérdeztem, hogy pénteken az órák után eljönne-e velem - de mondtam neki, hogy ha nem akar vagy nem tud, akkor ne jöjjön. Ő eljött, meglett a cipő. Este viszont összekaptunk azon, hogy én nem foglalkozok vele [ő leült tévézni, és hiába próbáltam beszélgetni vele...], majd a fejemhez vágta, hogy én nem tudom, hogy milyen következményei voltak annak is, hogy ő akkor eljött velem. Ciki, nem ciki, itt kitört rajtam a sírógörcs - többször is megbántott már, de nekem mind közül ez volt a legdurvább. Kérdem én, ha megmondtam neki, hogy ha nem tud akkor ne jöjjön és ő mégis jön, akkor hogy mondhat ilyet? Hogy veheti szívesség-számba azt, hogy esetenként megkérem, hogy kísérjen el?! Nekem ez iszonyatosan rosszul esik, de ezért is én vagyok a rossz, merthogy "én semmit nem felejtek el"... Szerintetek is velem van a baj? Mit tehetnék?