Hogy lehet az, hogy valaki felnőtt fejjel, apaként jön rá arra, hogy a férfiakhoz vonzódik és még kapcsolata is van?

Szerintem ilyen nincs, nem tudom elképzelni, hogy valaki aki egyik nap még a szép nőket nézi meg az utcán más nap hirtelen a férfiakhoz kezd vonzódni.

Olyan viszont már igen is lehet, hogy mindig is tudta magáról, hogy meleg hajlamai vannak, de próbálta elfojtani magában és társadalomnak való megfelelésből nősült meg és lettek gyerekei.

Kezdjük ott, hogy a melegek nagy része nővel kezdi, csak később dől el benne, hogy neki nem ez való. Eddig egyetlen olyan meleget ismertem, aki azonnal pasival kezdte volna. Ennek viszont szerintem nem az az oka, hogy ez akkor még ne alakult volna ki benne, egyszerűen sokáig tiltakozik ellene.

Amit a soviniszta emberek erkölcsös viselkedésnek hívnak, az nem más, mint kényszer. Az emberen fiatal korában akkora alkalmazkodási kényszer, akkora társadalmi nyomás van, amit képtelenség feldolgozni, főleg, ha nem is ismeri az ember önmagát. A delikvens felnő, és próbál úgy élni, ahogy elvárják tőle. Iskola, aztán munka, aztán család, lakáshitel. Idáig az út teljesen kikövezett neki, nem is kell gondolkodni. Nem élvezi ő, nem különösebben vonzódik a párjához, de TUDJA és MEG VAN GYŐZŐDVE, hogy ennek így kell működnie.

Egyszer csak azon találja magát, hogy 25-30 éves, dolgozik, minden ismerőse megházasodott. A szülők b*szogatják, hogy "jaj, fiam: mikor nől mán be a fejed lágya". Kényszeresen próbál alkalmazkodni, mígnem talál magának egy nőt. Ő boldog, mert végre mindenki büszke rá, a nő is boldog, mert végre megkérik a kezét, végre menyasszony lehet - és persze rajta sem kicsike a kényszer otthonról, így ő viszont már ő is megfelel. Nem különösebben jó a kapcsolat, de nem is különösebben törődnek ezzel, mert így végre meg tudnak felelni az elvárásoknak.

Aztán összeházasodnak, a következő lépés a család. A gyerekek születése általában eleve komoly problémaforrás a szexuális életre nézve (gyakori probléma, hogy a nő teljesen belefeledkezik a gyerekekbe, és nem foglalkozik a férjjel), itt viszont motiváció egyik fél részéről sincs, tulajdonképpen teljes békében létezhet a család. Nevelgetik a gyereket, egyengetik a karriert, különösképpen nem hiányoznak egymásnak, de valószínűleg teljesen jól meg is férnek egymás mellett.

A szög viszont elkezd kibújni a zsákból. Ennek baromi egyszerű oka van: minden elvárás ki lett pipálva, fel lehet lélegezni. Csóri ember mostanra jutott el odáig, hogy mindent elért, amit MÁSOK vártak el tőle, és most kezd el azon gondolkodni, ki is ő valójában. Ekkor elkezd benne motoszkálni egy gondolat. Telnek az évek, nőnek a gyerekek, így ők is egyre kevesebb terhet raknak apa nyakába. Apa egyre kevésbé tud szabadulni a gondolattól. Aztán a gyerekek kirepülnek, a ház ki van fizetve, az asszonnyal már nem köti össze lelkileg semmi sem. Mondjuk úgy 50 éves korára a faszikám eljut odáig, hogy nem lóg a nyakán senki, elkezdhet ÉLNI. Ha pedig éppen meleg, akkor egyszerűen felszínre tör a dolog.

Amit leírtam nem a melegek életpályája, hanem szinte bárkinek, aki ebbe konzervatív közegbe születik. Példát csak a fenti karriermodellre kapsz a szüleidtől, ha bizonytalan vagy, hogy ez neked való e, akkor a környezeted "jótékonyan" igyekszik meglökni téged a megfelelő irányba. Tulajdonképpen neked szegeződik az összes tekintet: mi a baj veled? Miért nem? Mit akarsz? Mikor nősz fel? Te pedig nem akarsz az az ember lenni, aki nem képes felnőni, nem akarsz az lenni, akivel baj van, meg akarsz felelni. Ezért aztán az életed kétharmadát börtönben éled le, csak ne b*szogassanak. Rémisztő az egész, és az a durva, hogy azokkal, akik csinálják, nem is lehet ezt megértetni. Csak tolják tovább és tovább: "mikor megyünk már lagziba?", "mikor lesz már unoka?", "kééépzeld, már a Petiék is eljegyezték egymást".

Aztán meg jönnek a szar házasságok sorban, mert egyszerűen fellélegeznek az emberek, hogy van kivel házasodni, nem nézik őket selejtnek. Nem nézik, hogy kivel, nem nézik, hogy milyen lesz, csak legyen már. A nőknél ezért tart csak az esküvőig az eufória, a pasik ezért mennek egyből k*rvázni, ha valami nem oké. És a sok konzervatív gyökér nem képes megérteni, hogy a társadalom nem attól lesz jobb, hogy mindenkit belekényszerítenek a gyereknevelésbe, aki NEM ALKALMAS RÁ. Ezt egyszerűen nem képes az agyuk befogadni. Azon tudnak pattogni, hogy egy b*zinak nem szabad gyermeket nevelni, mert azt hiszik, hogy egy meleg majd meleg gyerekeket nevel (nem tudom felfogni), de azt egyszerűen nem lehet beleverni a sötét fejükbe, hogy ha egy ember - legyen akármilyen trú, kib*szottul, erkölcsösen, árja hetero - frusztrált és kényszerből csinál valamit, abba a valamibe bele lehet szarni.

Ötös nagy igazságokat írt, valóban. Félelmetes számomra, hogy az emberek mennyire nem képesek szabadulni a tökéletes jóság és a puszta, merő gonosz berkeiből. Ez egyszerűen azért van, mert a konzervatív nevelés idomítás, nem más. Az önálló döntés egy gyereknél kizárva, helyette beléjük van verve, hogy amit apa és anya csinál, az a jó, és azt kell követni, mert a gyerek alsóbbrendű. A szerencsétlen ebben nő fel, és ha apa és anya értékrendje nem terjed ki valamire, akkor a gyerek megkergül, mert képtelen újat befogadni.

Jelen pillanatban a magyar társadalom ebből áll. Csak jó van meg rossz, fekete és fehér. A b*ziság az rossz, a nem b*ziság az jó. Egy férj akkor rossz férj, ha ver és/vagy iszik, egyébként jó férj. A feleség akkor rossz feleség, ha nem főz és költi a pénzt, amúgy jó. Ha valami miatt kisiklik az életed, az csakis azért van, mert mások rossz körülményeket tettek köréd - puszta gonoszságból persze -, te biztosan nem hibáztál. Ennek megfelelően itthon a cigányok miatt rossz a közbiztonság, a zsidók miatt nincs munka, a kommunisták miatt adósodott el az ország, a bankok miatt adósodott el a lakosság és persze a média és a b*zik miatt hülyék a gyerekek. A válság csakis zsidó összeesküvés eredménye lehet, az AIDS egy biológiai fegyver, a kiszámíthatatlan időjárás azért van, mert a tőkések mérgeket permeteznek ránk, a népet meg szándékosan butítja a kormány - mintha nem lenne magától is épp elég sötét mindenki.

Egyszerűen olyan értékrendre vannak nevelve az emberek, hogy képtelenek kettőnél több színben nézni a világot. Ha azt mondom neki, ez itt piros, akkor elbizonytalanodik és dühös lesz, mert a világa arra épül, hogy minden vagy fekete, vagy fehér. Aztán egyszer születik egy lila gyerek. Azt mondják neki, legyen fehér, mert a fekete az rossz. Ő elkezd gondolkodni, hogy ő lila, erre szúrós szemmel ránéznek: - FEKETE AKARSZ LENNI FIAM? - Neeem, apa, dehogyis. A gyerek megveszekedetten igyekszik fehér lenni, de attól ő még lila marad mindig is. A szép az, hogy apa sem volt fehér, senki sem fehér, mint ahogy senki sem fekete. Gyönyörű színpompában élnénk, ha nem akarnánk folyton egymásra és önmagunkra fekete és fehér zsákokat húzogatni éjjel nappal.

A legnagyobb baj az, hogy a nevelési probléma tranzitív reláció, mert amit kaptál, azt adod tovább. Ha az életed arra a frusztrációra ment rá, hogy megveszekedetten hipózod a bőröd, nehogy a valódi színed meglássák, akkor te is éppúgy fel fogsz háborodni, ha a gyerekednek zöld színe van, mert a te fiad ugyan nem lesz zöld, de legalábbis szakadjon bele a birkaságba pont úgy, ahogy a fater. És egyszerűen a hideg ráz, amikor ezek a végletekig frusztrált, lelkileg megnyomorodott emberek meg akarják neked magyarázni, hogy a szabadság rossz dolog, mert alapjaiban remeg meg az egész életfelfogásuk, és ezt nem bírják feldolgozni. Ők már egyszerűen színvakok, olyanok, mint az egész életükben láncon tartott kutyák: leveheted a láncot, akkor sem KÉPESEK messzebb menni, és nyüszítve küzdenek, nehogy el kelljen hagyniuk az életterüket.

olyan éles -igaz társadalom kritikát fogalmaztatok itt meg ketten, hogy elevenembe vágott. nem is tudom az elragadtatásom legyen e nagyobb a mélabúnál..-miért is ?

mert szívmelengető mikor más síkon mozgó emberek klaviatúrát ragadnak!!

a fájdalams is mert.. én már csőlakó vagyok. elismétlem nektek: csőlakó. A múltam megaláztatások, rossz döntések érzelmi kérdőjelek sora volt. Megvásárolt bizalommal, elárult hittel,sok félelemmel hiába való feloldási kísérletekkel. a jövő perspektívája:..szánsájnnn..homokos tengerpartról úszás a gyönyörbe.. reggel egy kis joghurt ((bifiduszesszenzisszel)) -szigorúan a szín miatt.. bár már tévém sincs igy csak emlékből idézem a "hasznos"agymosást..-aztán éjszaka valami kis kéjes élvezet felnöttmozi formájában az érzelmi kiüresedés és tehetetlen vákuumban levés kompenzációjaként.

ésss a jelenem..- felsejlő derüvel vegyes nihil.

vissza elejére: beszorultam egy csőbe. Végül is arra az álláspontra jutottam hogy csak egy igen szűk mozgás tér az amiben tehetek mert többet már nem bir el a pszichém . próbáltam áttörni a gátakat ..de általában lepattantam. ha mégis sikerült valamicske..már nem tudtam átérezni..,nem volt jelentősége. nem tudtam miért küzdök, és hakicsit boldog lettem bűntudatom támadt..

vannak társadalmi játékszabályok amik egzisztenciális szinttől függetlenül adottak igy igazándiból csak azt választhatom meg ha ügyesen cselekszem h ebben a voatkozásban mit változtatok-->trabantban ülök fiatban vagy roverben.(csak a szemléltetés kedvéért)

aztán adott a családi hozadék vagyis a sémák..amik valójában nem hiszem hogy felülihatók vagy kitudja milyen áron?! és akkor még nem mentem be dolgozni ahol találkozhatok mindennap az emberek jóindulatával -hm.

aztán ..mélyen eltöprengtem h miért ismétli magát a történelem évszázadok óta pl ha valójában van szabad akaratunk?

igyhát mivel azért kissé megnyomorodtam már gyermekként lelkileg, most majdnem a 30hoz érve, úgy döntöttem hogy életem kioltása helyett és a mások által elővetített ideális élet helyett berendezem a kis csövet.Takaros kis csőlakás lesz, ablakot is rakok-rá, h azért lássam a színeket a fényt, befalazom lassan a múlt nyílását és a mások által nekem vagy tévesen maga számára megálmodott jövőjét is.

és ebben a kis zárt világban kialakítom a saját kis szférám ami a kinti világban leginkább csak képmutatás, jelentéktelen illúzió lenne,-belül viszont igazi ölelések, beszélgetések és harmóniára törekvés azokkal akik tényleg hozzám tartoznak..

jómagam erre jutottam.

öröm volt benneteket olvasni, és a kuszaság ellenére jó volt kiírni magamból ezeket.

'felismerés, elfogadás, kompromisszum vagy megalkuvás?

ne leplezz le te elő nem bújó kinek arca tán önmagam képe

víztükrében úszó hullámzó ..ó én! te rémes változó amortizáció..-én! te kiszámítható, rugalmatlan matéria tovatűnő árny..

de ki így szeret,annak örök.'

Miután csak nemrég, 30+os koromban jutottam el odáig, hogy a férfiak szexuális vonzását beismerjem magam elött, és esetleg még gyakorlati lépéseket is tegyek,

természetesen igen tetszettek a fönti válaszok!

Csak két linket tennék hozza, hogy az érdeklödö elindulhasson az emberi szexualitás árnyalatainak megismerése felé (nem minthogyha tökéletesen világos lenne a kép a kutatók elött)

[link]

És az angolul olvasóknak link egy ismert intézet híres (ugyan igen régi) tanulmányára:

[link]