Szerelmi bánat miatti depressziót, hogyan éltetek túl? Ki hogyan vészelte át és meddig tartott?

Csinálj annyi programot, hogy ne tudj rá gondolni. Menj el dolgozni, ha tanuló vagy akkor is itt a nyár, nyári munka stb.. foglald el magad. Nálam ugyan ez a helyzet probálok minél többet emberek közelébe lenni, hülyéskedni, sajnos rossz h néha a nagy zaj meg a jó hangulat mellett is hiányzik. :( Azt h medig tart változó, attól függ mennyire szereted

leittam magam, utcán aludtam majd bőgtem hetekig. 18F voltam

Én zenét hallgatok nonstop. Sokat mosolygok keresem a vidám, pozitiv emberek társaságát sokat járok bulizni, hülyéskedem a haverokkal mindenféle jóban benne vagyok. Ismerkedni is próbáltam újra, de senki nem érdekel csak az exemet látom mindegyikben. Ez még korai. Nem kell párkapcsolat. :(

Ez mindig attól függ, mennyire volt erős a kötődésed a másiki iránt, milyen volt a kapcsolat: pl csak tinikapcsolat volt-e vagy már együtt terveztétek az életeteket. Én már együtt éltem a vőlegényemmel, amikor elhagyott, azzal lezárva, hogy nem szeret. Ilyen esetekben nem segít a zenehallgatás, meg a "pozitív", erőltetett vigyorgás, erre mérget vehetsz. Nekem másfél évbe telt ezen teljesen túltennem magam. Ezt ne úgy képzeld el, hogy 18-20 hónapig bőgtem, meg depresszióztam, és egyik napról a másikra jó kedvem lett. Ez egy baromi hosszú folyamat volt, voltak jobb, aztán megint rosszabb időszakok, de végig nagyon-nagyon hiányzott az exem, akármekkora szemét is volt velem. És ezen nem segített sem zene, sem művigyor, sem bulizás, sem melózás, sem pia, csak az IDŐ. Meg egy új férfi felbukkanása az életemben.

Ne degradáld le azért mások kapcsolatát mert Neked nem segítettek a fentiek. Az enyém sem tiniszerelem volt hanem komoly kapcsolat mégis segitettek a fentiek. Persze igy is egy év volt. Az első fél évben nem találtam a helyem, lézengtem mint egy zombi, szárnyát vesztett madárnak, félembernek éreztem magam ezen nyilván a zene csak addig segit amig hallgatod... de nekem mindig kicsit jobb kedvem lett tőle és addig sem az öngyilkosság járt a fejemben. Szóval nem hülyeség. Csodát ne várj tőle de pillanatnyi kedvfokozónak kiváló és ha olyan aktiv életed van akkor nem lesz időd az önsajnálatra és a depressziódra. Annyi munka, annyi teendő, szórakozás hobbik mindenhol megfelelés stb.. nem volt időm a sebeimet nyalogatni az idő meg telt igy egyszercsak jobb lett.