Szerintetek kellene valamit tennem? Legyek türelmes, vagy inkább segítsek megváltozni?

A barátnőmmel nagyon erős a kapcsolatunk. Nagyon szuper nőnek tartom, és azt hiszem, Ő is hasonlóan érez irántam. Le tudnám vele élni az életem.

Mindkettőnknek nagyon rossz élményei voltak gyermekkorban, őt pedig egy korábbi kapcsolatában is érték komoly sérelmek - igaz, hál istennek erős volt, és az első bántalmazáskor ott hagyta szó nélkül, azóta nem is látták egymást.

Nagyon szeretem és kívánom a barátnőmet, és lekopogom, mert Ő is kíván, bár nem többször, mint heti egy alkalom. Ilyenkor általában el tud lazulni, persze mindkettőnk részéről erőfeszítést igényel ez. Nem teljesen prűd, élvezi a szexet, de csak ritkán hagyja magát annyira beleélni, hogy durvább, kegyetlenebb legyen, csúnya szavakat mondjon, hangosan nyögjön, stb. Pedig engem nagyon fel tud ezzel izgatni. Ilyenkor teljesen normálisnak éli meg a vágyakat, és rendesen be tud vadulni. De ez sajnos ritka alkalom. A hétköznapi életben még egy nyelves csóktól is undorodik, és amikor Ő nem kívánja - amit nem láthatok rajta előre, akkor zokon veszi, ha közeledek hozzá. Szerintem a gátlásain lehetne segíteni, viszont én nem tudom, hogy hogyan érhetném ezt el. Próbálkoztam mindenféle szuper randikkal, masszázzsal. Mondjuk rózsaszirmokat nem szórtam az ágyra, de sajna amikor nincs kedve, akkor így is hoppon maradok, még a randit is sokszor lemondja, aztán én meg "takaríthatom össze" a dolgokat. Kicsit megalázó ez szex helyett. Viszont amikor ilyen hangulatban van, akkor úgy érzi hogy ez így normális, és így kell lennie egy jó kapcsolatban. Amikor ellazul, akkor meg pont ellentétesen viselkedik.

Én szeretnék vele együtt maradni, mert tudom, hogy ott van benne a kisördög, hiszen időnként azért megtapasztalom. Gátlásai vannak szerintem, amiket le lehet küzdeni, viszont én nem tudom, hogyan segíthetnék ebben, vagy hogy egyáltalán érdemes-e ezzel foglalkoznom. Nagyon szeretem, és vele akarom leélni az életem. Úgy gondolom, hogy helyre lehet ezt hozni, de nekem nem szabad erőltetni, mert azzal csak rontok a helyzeten - viszont úgy gondolom, hogy egy élethosszig tartó kapcsolatot erre nem lehet alapozni. Nyilván van B tervem is, nem megyek Dunának, ha nem jön össze vele a kapcsolat. Egyszerűen csak szerelmes vagyok belé. Ha Ő nem lehet az enyém, akkor talán találok mást, de biztosan nagyon szomorú lennék. Sajnos veszekedtünk is már sokszor emiatt, de szerintem nem ér annyit a dolog hogy veszekedés legyen belőle.