Mennyire veszik jó néven a szüleitek, ha iskolai vagy más jellegű sikertelenségetek ellenére a barátotokkal vagy barátnőtökkel szeretnétek lenni?

Az enyémek nem veszik rossz néven. Egyetemista vagyok, előfordul, hogy itt ott megcsúszok, de nem azért mert lesz*rom típus vagyok. Tudják, hogy becsületesen készültem, avagy épp más tárggyal foglalkoztam, esetleg hiába készültem, az adott tárgy nehezen megy stb. Szóval ha bukok is a lelkiismeretem általában tiszta és nekem is szarul esik, nem kell érte letolniuk már... Ha az aznap estét a párommal szeretném tölteni, akkor tiszteletben tartják a döntésemet, hiszen ismernek annyira, hogy a következőre mégjobban felkészülök majd ennek ellenére is.

Még gimi végén próbáltak terelgetni, hogy sok vagy nemtudom, de rájöttek, hogy fölösleges, szerencsére régen belenevelték, hogy betudjam osztani az időmet.