Ha nem mondja, hogy szép vagyok és nem dicséri a külsőm, attól még tetszem neki?

Ilyen dolgokban nem valami beszédes, és ez nekem fura kissé, mivel az eddigi barátaim folyton dicsértek.

Attól függetlenül úgy érzem, hogy nagyon odavan értem, minden egyes csókunktól felizgul, meg alapból ahogy magához ölel, meg rám néz, abból úgy gondolom, hogy biztosan szépnek gondol... de mégse mondja. Csak áltatom magam, és igazából nem is tetszem neki?

A barátai pl folyton azt hajtogatják nekem, hogy mennyire mázlistának tartják a srácot, hogy ilyen barátnője van, de mire megyek ezzel. :(

Szerintetek ez baj? Vagy ő ilyen típus és kész? Tényleg ilyen sráccal nem volt még dolgom, nem tudom ezt hová tenni magamban.