Hogy lépjek túl a saját piti problémáimon, és az azok feletti önsajnáltatáson?

Komolyan, érzem hogy valami gond van velem. Egyre jelentéktelenebb -elsősorban külső- problémáimból csinálok hatalmas ügyeket.

Egy viszonylag új kapcsolatban vagyok, és folyton azon pörgök, hogy ez vagy az biztos zavarja a barátom, vagy undorítónak találja, stb... De még ha ezt magamban tudnám tartani, akkor rendben lenne.

De állandó késztetést érzek az "amúgy is csúnya vagyok" megnyilvánulásokra, pedig tudom, hogy mennyire idegesítő, bár egyelőre nem panaszkodik.

Hiába mondja hogy szép vagy így meg jó, nem hiszem el neki, de másnak se, sőt, az ilyen kijelentések mögött már ösztönösen gúnyolódást látok, még ha nincs is.

Hogy tudnék ezen tovább lépni? Nem akarok kibírhatatlan, önsajnáltató ember lenni, de sajnos a legjobb úton haladok afelé...

19/l