Vajon többet is akarhatnak egymástól?

A barátom legjobb barátja egy lány. A kapcsolatunk első néhány hónapjában nagyon irritált, hogy nagyon sok megbeszélt találkozónk előtt vele töltötte az időt, mert elméletileg annyira megsajnálta, hogy amikor csak tehette, istápolnia kellett a lelkivilágát. Ezt akkor elsérelmeztem neki, és belátta (?), hogy kettős játszma benyomását kelthette, amit tesz. Az utóbbi időben viszont elfogadtam, hogy ő a lány egyetlen lelki támasza, és ha mesél róla, akkor meghallgatom, mert valóban érdekel, mi van vele. Viszont olykor, ha túl sokat beszél róla (lényegében volt már olyan, hogy egész nap szinte minden eszébe juttatta őt), akkor észre veszi magát, és olyanokat mond, hogy mostanában inkább egy xy nevű fiú barátjával szokott lógni, és hirtelen mindenféle kierőszakolt poént idéz fel, amit a sráctól hallott. Nem egyszer találkoztam már a csajjal egyébként, és amikor épp elköszönne tőle a barátom, hiába ott vagyok, a csaj nyomul a barátom közelébe a szokásos pusziadagért. Egyértelműen látszik, hogy teszi-veszi magát a barátom előtt, a magánhangzóit kínosan elnyújtja és így tovább. Számomra ez gyomorforgató, tekintve, hogy a barátomnak ez marhára bejön. Azt mondja, csak barátként, emberként néz rá, nem nőként (holott a kapcsolatunk előtt évekig próbálkozott nála óvatos módszerekkel). Nekem ez az ügy nem egészen tiszta, nem tudom, mi lehet az igazság. Mit tegyek, hogy kiderüljön, akarnak-e valamit egymástól? Köszönöm előre is a válaszokat!

20/L, a barátom 21.