Barátom mellett mást is szeretek!?

Döntési helyzetben vagy. Az egyetlen dolog, ami hiányzik a bizonytalanság megszűnéséhez, az a bizonyosság. El kell döntened, hogy melyikőjüket választod, és ezt be is kell tartanod. Nagyon egyszerű, persze könnyűnek nem biztos, hogy könnyű: ha nem lehet mindkettő a tiéd, akkor egyikőjüket el kell engedned. A döntésednek pedig következménye is kell, hogy legyen: nem gondolhatsz többet a "vesztes" félre.

Ha mégis újra bizonytalanná válnál, annak az önbizalmad láthatja kárát. Kíváncsi vagy, hogyan válhatnál bizonyosabbá? Ne vállald túl magad. Csak olyat vállalj el magaddal szemben, amiről tudod, be be fogod és be is tudod tartani. Az efféle sikerélmény bizonyosságot ad, és erőt az ilyen döntési helyzetek megoldásához. Azért fontos, hogy ne vállalj el magaddal szemben olyat, amit nem tudsz betartani, mert az ismétlődő kudarcélményeknek az önbecsülésed látja kárát.

"hasonlóan érzem magam, csak nekem nem kell más, mint a barátnőm, viszont, néha úgyérzem nem szeretem eléggé... bocsi, nekem nincs ötletem, de remélem megoldódik a te ügyed..."

Pontosan ismerem ezt az érzést. De ha egyszer is ilyet érzek, vagy ilyesmiről panaszkodik nekem valaki, megkérdezem: pontosan mennyire is kell, hogy szeressen?

És ez szerintem egy elég érdekes kérdés. Mennyire is kell, hogy szeressen? Persze a legtöbben azt válaszolják: legalább annyira, mint én őt. De az ilyen érzés mögött mindig a bizonytalanság és a birtoklási vágy áll, megoldás: lásd az első válaszom. :)

Amúgy

Bocs, ezt akartam írni:

Amúgy a kapcsolatok egyik főbűne, hogyha mindenért a kapcsolatot vagy a párod teszed felelőssé. Valójában a boldogságod egyáltalán nem a kapcsolaton múlik. A boldogságodhoz szükséges összetevők nem a párodban, és nem is a kapcsolatban vannak meg, hanem tebenned. A jó minőségű tartós és boldog kapcsolat az két teljes, önálló és önállóan is boldog ember között áll fenn.