Bizonytalan vagyok szerintetek?

A következő a helyzet régóta ismerem egy barátom, szinte mindig mindent együtt csinálunk, jóformán befejezzük egymás mondatát, fél szavakból is megértjük egymást.Egy alkalommal aztán följött témaként, hogy ki miként gondol a másikra és végülis egyikünk sem volt benne biztos, hogy ez nem e több a barátságnál.Végülis összejöttünk kezdetben semmi probléma nem volt viszont ahogy haladunk egyszerűen nem tudok "tovább lépni" pedig szeret ezt ki is mutatja,kimondja én pedig nm tudom kimondani,próbálom viszonozni amit tőle kapok, de ugyanakkor kellemetlenül érzem magam, mert tudom, hogy ő ettől már többet várna.Megpróbáltam ráerőltetni magamra, hogy változzak, de nem megy.Szerintetek mi lehet a baj?Lehet, hogy inkább úgy gondolok rá mint egy testvérre akit nagyon szeretek, de mégsem úgy mint egy párt ?