Anyu félti tőlem a barátját? Ne már.

Én 18 vagyok, anyukám 37, és 32 éves a barátja, akivel már több mint 2 éve együtt van. Nem élnek együtt, mindig járnak egymáshoz felváltva. Anyu viszont nagyon ritkán hozza haza, inkább mindig ő megy hozzá. Amikor meg itt van, akkor szinte egy pillanatra nem enged vele beszélgetni. Mindig belekarol, van, hogy helyette válaszol...ha meg mondjuk "családiasan" elmegyünk valahova (ezalatt értem őket, a 2 öcsémet meg magamat), akkor mindig úgy intézi, hogy nehogy mellette üljek az étteremben, sose legyek vele egyedül. Egyszer, amikor valami miatt szomorú volt, akkor olyanokról panaszkodott, hogy (legyen) "Dani" általában a fiatalabb nőkre bukik és tuti elhagyja majd valami fiatal 20 éves lányért meg ilyenek...majdnem leesett az állam, ekkor jöttek bennem először elő ezek a gondolatok, hogy talán tőlem is félti ÚGY. Persze, jó pasi, simán leállnék vele, ha jobban szemügyre veszem, de ilyet még viccből se sütöttem el soha anyukámnak. Ha óvatosan említem, hogy jöhetne megint Dani hozzánk, szinte rám förmed, hogy nincs nekem jobb dolgom, mint vele foglalkozni? Semmi oka ilyesmit gondolni, más válasz meg nem jut eszembe erre a problémára. Szerintetek?