Milyen az, amikor a szerelmesek "látják a fényt a másik szemében"?

Maga a SZERELEM!

A szemeibe nézel, látod, hogy mintha kicsit homályossá válna, mintha minden más eltünne, és nem érzékelsz szinte semmi mást a külvilágból, a szemeit nézed de a látóteredben minden más mintha világosabb lenne, mintha lámpát kapcsoltak volna egy közepesen világos helységben, világosabb lesz. A szemei pedig csillognak, vagy elhomályosulnak, mintha nem lenne pupilla, és olyan szeretettel néz, msolyog aszeme, mintha símogatna. Mintha a lelkébe látnál, hogy milyen is valójában, azt az arcát láthatod, amit csak keveseknek mutat meg, a lényét, azt aki ő, azt aki szeretetre vágyik, aki szeretni akar, sőt mintha nem is tehetne ellene semmit, már azzal szeret ahogy rádnéz, ahogy megmutatja neked amit érez. De nem is lehet leírni, gyönyörű az egész. Szerelem. Én ma láttam a fiút akinek a szemeibe szeretek nézni, és rámnézett, most olyan békés vagyok, és boldog mert láttam őt :)

Lemaradt, hogy talán ő is meglátja mindazt azzal egy időben, hogy önmagát mutatja meg, hogy ki is a másik, megsejti, érzi, és szereti azt akit lát. Mindez egyszerre. Hozzá kell tegyem, hogy nagyon érzékeny vagyok ( HSP ) Nem tudom, másoknál is így van e gy látják e a másikat, de végülis gondolom igen.

Nem tudom milyen érzés, de jobb ha félreállnak mer' jön a vonat

Optikai csalódás. Gondolom valami szemideg okozza.