Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem mellett tartsak ki vagy a szeretőm mellett?
Ez egy hosszú és bonyolult történet lesz, kérem előítéletekkel ne dobálódzon senki, így is ki vagy készülve, viszont az értelmes válaszokat előre is köszönöm.
6 éve vagyok a férjemmel van egy kislányunk. Bár voltak gondjaink, szerettük egymást, mígnem egy napon külföldre költözünk ahol nagyon megromlott a kapcsolatunk.
A férjem egy erős karakter, és semmisségeken felmegy benne a pumpa, én az ellentéte vagyok, gyengébb karakter, alkalmazkodó, mások által kedvesnek mondott és végtelenül türelmes nő. A probléma ott kezdődött hogy külföldre költöztünk ahol ő elkezdett dolgozni én meg a kislánnyal otthon maradtam egyes egyedül, család és barátok nélkül, de még a dolgozó férjemet is alig láttam és a nyelvet sem beszéltem, se kocsi se pénz, tökéletes körülmények a befordulásra. Ingáztam külföld és Magyarország között, csak így bírtam és kértem a férjem hogy költözzünk legalább egy szimpatikusabb városba de mivel neki egy jó munkalehetősége volt, ragaszkodott hozzá.
Ilyen körülmények között sokkal nehezebb lett elviselnem a férjem természetét mivel teljesen rá voltam utalva és amikor panaszkodtam, volt hogy vígasztalás helyett csak leugatott hogy pakoljak ha nem tetszik...Megértem én ő is kivolt a sok munkától, voltak gondok, de eléggé elhanyagolt engem, nem jártunk el sehová.
Így történt hogy próbáltam magam kihúzni a csávából és felmentem egy internetes oldalra chatelni, barátokat szerezni. Egy srác elhívott, elkezdtünk programokat szervezni és a végén azt vettem észre hogy egymásba szerettünk, egy hullámhosszon vagyun, hihetetlenül jó természete van, a férjem ellentéte: türelmes és kedves.
Már néhány hónapja tartott ez a kapcsolat amikor lebuktunk. A férjem kivolt, de nem hagyott ott, belátta sokmindent elszúrt, elhanyagolt. Én azonban úgy éreztem túl késő, érezmileg eltávolodtam tőle és csak a másikért bőgtem akivel akkor átmenetileg megszakadt a kapcsolat a lebukás miatt.
Nem telt bele sok idő, újrakezdődtek a titkos találkák a másikkal és mindig istenien éreztem magam minden téren, ugyanakkor gondolkoztam mi legyen, nem mehet ez így tovább hogy egyszerre két vasat tartok a tűzbe! A férjem elkezdtem még jobban figyelgetni milyen velem, hogy érezzük magunkat együtt...
Úgy képzeljétek el a férjem hogy egy olyan férfi, aki meghalna a családjáért, imádja a lányunkat és viszont! Hatalmas szíve van, de nagyon nehéz természete! Ha nem írok néhány példát senki sem érti meg ezért íme:
1. Utazunk kocsiban, szól hogy éhes, enne húst. Erre felajánlom neki a csokimat, de ő rámförmed hogy ő nem csokit kért! (Gondoltam kedves leszek amíg találunk valami éttermet, de jól megkaptam)
2. Vidámparkba mentünk, gyerek örül, erre a férjem, hogy jajj mekkora szar ez, utálja a meleget és az embereket. Alig tudtam rávenni hogy azért menjünk be és maradjunk egy keveset. (Aztán egész jól belejöttünk...)
3. Egy találkozóra mentünk és egy üzlet előtt vártunk valakire. Ez a valaki azt mondta, ha nem találunk oda a címre, hívjuk fel. Így is tettem de ki volt kapcsolva. Erre a férjem őrjöngött, hogy milyen hülye vagyok, nem tudok egy találkozót megszervezni. Mondtam nem az én hibám hogy ki van kapcsolva...de a netre azonnal felmentem hátha találok más számot és találtam is! Megkértem férjem pötyögje már be a mobiljába én nem tudom memorizálni. Erre hogy én intéztem az egészet, hívjam én az én telómról! Mondom nem kattintható a szám, kikapta a kezemből a telót, igazam volt...erre elővette végre az övét és tárcsázott...Na de ekkora cirkuszt!
4. Motivációs levelemet megkértem javítsa ki, idegen nyelven írtam. Egy szót akart kivenni belőle, amihez én ragaszkodtam és el is mondtam neki miért. Egy e-kereskedelemmel foglalkozó céghez pályáztam, vagyis benne hagytam volna a régi munkahelyem teljes nevét XY Informatikai Kft. ő meg kivette volna hogy informatikai, de mondtam hogy sztem ez fontos és hagyni akarom. Erre úgy elszállt az agya hogy abszolút nem segített és végül a szeretőm írta meg az egész motivációs levelm és be is hívtak állásinterjúra!
Szóval ilyen kis hülye vitáink vannak amit mindig a férjem robbant ki, mint aki idegbeteg elkezd ordibálni, símán gyerek előtt is. Nem azt mondom hogy nincsenek jó napjaink, jó pillanataink, de ezek a kitörések nagyon gyakoriak és sokszor szívesebben szervezek programokat nélküle, mert tudom hogy nyugodtan végigélvezhetem és nem baszogat senki. Néha félek progikat szervezni vele mert nem lehetek benne biztos hogy jól fogom mellette érezni magam.
Ezeket a dolgokat már leültünk megbeszélni a férjemmel, de eredménye nem lett. Azt látom vagy így elfogadom vagy nem...De különben meg sajnálsom mert annyira szeret minket és nem egy rosszindulatú ember "csak ilyen".
És most itt van nekem a szeretőm is...akitől múlt héten derült ki hogy teherbe estem! Pozitívan fogadta és mindent megtesz hogy itt külföldön beilleszkedjek és jobb életem legyen. Azonban félek hogy ez e a helyes út amire ráléptem. Ez azt jelentené hogy mostanában nem élhetnénk újra Magyarországon, ellenben a férjem pont erre készül, hazaköltözni. Aztán lehet hiába költöznénk Magyarországra a férjemmel, akkor sem lennék vele boldogabb!
Eddig elvakultan szerelmes voltam a srácba és biztos voltam benne hogy ő kell nekem, a férjem eléggé elhanyagultam, de mióta szembesültem a terhességgel és hogy nincs visszaút, elbizonytalanodtam, betojtam, hogy most már el kell veszítsem a férjem és most megint ő kezd fontosabb lenni a számomra és iszonyatosan kavarognak bennem az érzések és gondolatok. Továbbá szembesülni azzal, hogy külföldön kell hogy maradjak...
Teljesen elveszettnek érzem magam!
Újabb gondolatok születtek meg a fejemben...Visszagondoltam arra az időszakra a férjemmel, amikor még nem ismeretem a szeretőmet. A szeretőmet októberben ismertem meg, a férjemmel május végén volt az első házassági évfordulónk.
Itt kezdődtek a gondok, ugyanis valamin összekaptunk az évfordulónk előtt pár nappal erre ő nem volt hajlandó ünnepelni. Még én könyörögtem neki hogy legalább wellnessezni menjünk már el, mert a kislánynak megígértük és várja. Befizettem magunkat, elmentünk, végülis jól sikerült a nap a nehézkes indulás után, de sokáig a férjem fejéhez vágtam hogy hogy tönkretette az első házassági évfordulónkat, egész életemben így kell hogy visszaemlékezzek erre a nemes napra! Nagyon fájt! Ezután történt, hogy a kolléganőjéhez egyre közelebb került barátilag (és nem volt több ez egészen biztos) de rosszul eset hogy látom jól elbeszélgetnek, van közös téma engem meg egész évben hanyagolt a férjem és nem nyújtott támaszt...mígnem egy októberi napon megismerkedtem a szeretőmmel aki csupa fül volt, meghallgatott és segített. Miután lebuktunk december végén én le is akartam zárni a férjemmel mindent és biztos voltam a döntésemben, hiszen ő nem adta meg nekem az az odafigyelést, törődést mint a szeretőm. Azonban a férjem lelki zsarolással magához láncolt (öngyilkossági kísérletek stb) és hónapok óta mellett maradtam. És innen jön a mostani gondom : decembertől fogva eléggé távolságtartóan viselkedtem vele még akkor is amikor a megcsalásom ellenére ő megpróbálta helyrehozni a dolgokat, nekem kedvem sem volt próbálkozni mert lojális maradtam a szeretőmhöz aki akkor támaszt nyújtott nekem. Azonban telt-múlt az idő és átéltem néhány megható pillanatot a férjemmel: azelőtt sohasem hozott virágot, azonban egy hónappal ezelőtt teljesen váratlanul meglepett és a kislányomat is rég láttam olyan boldognak mint az apjával töltött délután után! Volt egy-két ilyen pillanat ami nagyon magával ragadott és úja elkezdtem a férjemmel aludni és érzéseket táplálni.
Nem sokkal ezután derült ki a terhességem a másiktól. Ha még akkor decemberben lezártuk volna valószínűleg nem lettek volna kételyeim, de azóta sok idő eltelt, ez az ember a férjem küzdött értünk, megbocsájtott nekem és bár én a megbánás jelét sem mutattam, mégis itt van velünk és ez nagyon elgondolkoztatott!
Lehet én voltam eddig vak, de azt elfelejtetted eddig említeni, hogy lebuktatok a szeretőddel. Mint írod te viselkedtél hidegen stb. mit vársz még a férjedtől?? Szambázzon hanyatt fekve előtted?
Másrészt: kint léttel volt a gondod, nem tudsz a nyelven, ott kezdődtek a nagyobb gondok stb, hogy merül föl benned mégis, hogy maradj ott, ahol nem tetszik, csak a szeretőd miatt?
Nem, nem tudja a férjem hogy terhes vagyok és ha nem tartanám meg a babát, remélem sohasem fogja megtudni, hogy az voltam.
Megérkezett a férjem külföldről, elkezdődtek a nagy beszélgetések, amelyeket én kezdeményekeztem.
Először is a férjem konokul kijelentette mik a tervei és ha tetszik ha nem úgy lesz. Azt szeretné ha nyárra hazaköltöznénk a gyerkőccel Magyarországra a szüleimhez és ő kijárna dolgozni amíg elég pénzt félrerak hogy valami üzletet indítson Magyarországon.
Itt csak az a bökkenő, hogy valójában amíg vele vagyunk külföldön ketten együtt többet félre tudunk tenni együtt, mint ő egyedül, de ő azért akar hazaküldeni minket mert lévén nekem jelentősen kevesebb a fizum mint az övé így eddig ő fizette a lakást, rezsit, viszont ha minket hazaküld, akkor a lakótársával ez kettéosztódik, vagyok több marad neki, plusz több lesz a nyugalma, mert kicsi volt a lakásunk és sokat frusztráltuk a gyerekkel (zaj). Viszont én a Magyarországi fizetésemből nem fogok tudni félretenni mint eddig...Szóval ha jól számolok mégiscsak együtt érné meg kinnt maradni, lehet érdemes lenne bevállalnom hogy mindennek fizetem a felét, mégha így nekem alig marad is a fizetésemből, legalább a kis család együtt marad.
Az viszont nagyon nem tetszik amilyen konokul kijelentette a terveit: még olyanokat is mondott hogy hazaküld hogy meglássam milyen nehéz az élet...Na ja, mintha eddig nem lett volna elég nehéz nekem itt vele! Eddig is én könyörögtem neki hogy költözzünk már legalább egy városba ahol mindketten boldogabbak lennénk mint ebben az elveszett kis faluban messzi mindentől, de ő nem akart, most meg nem egyszerű újabb állást találni máshol.
Javasoltam a férjemnek hogy menjünk el egy párkapcsolati tanácsadóhoz, de hallani sem akar róla, neki erre nincs ideje...
Mégis, értünk akar Magyarországra költözni, értünk küzd, ezért akar ott vállalkozást...erőt adott hogy mellette tartsak ki ahogy láttam a kislány nap mint nap mennyire várja hogy hazaérkezzen az apukája és mennyire örültek egymásnak!
Nem, nem a szeretőm miatt akar hazaküldeni minket :-) Sokat beszélgettünk...egyrészt tudja hogy Magyarországon mindig jól éreztük magunkat, másrészt, elege van belőle hogy egész évben külföldön élünk, ő sem szereti és szeretne csak a szezonra kijárni dolgozni, de azt is csak addig amig muszáj, különben meg Magyarországon szeretne üzletet csinálni és élni! Ha mi hazamegyünk, már eleve sokkal többet félre tud tenni hiszen a két szezon között nem kell fizetni lakást, biztosítást stb. Közben meg keressük neki az állást Magyarországon.
Most azt gondolom kissé elvakult voltam a szerelemtől, igaz most is csak a jó oldalát látom a szeretőmnek, de van egy hatalmas számomra ismeretlen oldala amelyet nem tudhatok hiszen nem éltünk együtt.
Mindenkinek vannak hibái és egy kapcsolatért meg kell dolgozni ezt gondolom, mert vannak mélypontok. Azt gondolom, annyira szerelmes voltam, hogy a férjemnek esélyt sem adtam arra hogy változtasson pedig próbált mindent a szerencsétlen, de én visszautasítottam - pedig tudtam hogy meg kellene próbálnunk - csak annyira nagy volt a lila köd és az eufóriaérzés a másikkal hogy nem volt hozzá erőm sem kedvem...
Most viszont "másállapotban" vagyok, vagyis totálisan eltűnt ez a lika ködös mámoros állapot és mindent a letisztult valójában látok és azt gondolom a férjem nem is olyan rossz..
Pár napja normálisabban állok hozzá, kedvesebb vagyok vele és ő is sokkal mosolygósabb lett - különben meg megmondtam neki ha elkezd morogni fejbevágom a palacsintasütővel :-) Nem fogom hagyni hogy "károgjon", de valahol érzem ha rendbe jönnek körülöttünk a dolgok, anyagiak, kiegyensúlyozottabbak leszünk ő sem lesz ennyire feszült.
Úgy érzem megvan a döntésem. Félek a rám váró beavatkozástól de úgy érzem hosszútávon így éri meg.
Azért majd írd meg mit szólt a férjed mindezekhez.
Mert oké hogy Te döntöttél,na de az Ő véleménye is fontos.
Azért drukkolok hogy minden rendben legyen,és boldogok legyetek!
A ferjed azert van ki rad, mert barhogyan probal szeretni te allandoan elutasitod.
39F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!