A férjem mellett tartsak ki vagy a szeretőm mellett?

Ez egy hosszú és bonyolult történet lesz, kérem előítéletekkel ne dobálódzon senki, így is ki vagy készülve, viszont az értelmes válaszokat előre is köszönöm.

6 éve vagyok a férjemmel van egy kislányunk. Bár voltak gondjaink, szerettük egymást, mígnem egy napon külföldre költözünk ahol nagyon megromlott a kapcsolatunk.

A férjem egy erős karakter, és semmisségeken felmegy benne a pumpa, én az ellentéte vagyok, gyengébb karakter, alkalmazkodó, mások által kedvesnek mondott és végtelenül türelmes nő. A probléma ott kezdődött hogy külföldre költöztünk ahol ő elkezdett dolgozni én meg a kislánnyal otthon maradtam egyes egyedül, család és barátok nélkül, de még a dolgozó férjemet is alig láttam és a nyelvet sem beszéltem, se kocsi se pénz, tökéletes körülmények a befordulásra. Ingáztam külföld és Magyarország között, csak így bírtam és kértem a férjem hogy költözzünk legalább egy szimpatikusabb városba de mivel neki egy jó munkalehetősége volt, ragaszkodott hozzá.

Ilyen körülmények között sokkal nehezebb lett elviselnem a férjem természetét mivel teljesen rá voltam utalva és amikor panaszkodtam, volt hogy vígasztalás helyett csak leugatott hogy pakoljak ha nem tetszik...Megértem én ő is kivolt a sok munkától, voltak gondok, de eléggé elhanyagolt engem, nem jártunk el sehová.

Így történt hogy próbáltam magam kihúzni a csávából és felmentem egy internetes oldalra chatelni, barátokat szerezni. Egy srác elhívott, elkezdtünk programokat szervezni és a végén azt vettem észre hogy egymásba szerettünk, egy hullámhosszon vagyun, hihetetlenül jó természete van, a férjem ellentéte: türelmes és kedves.

Már néhány hónapja tartott ez a kapcsolat amikor lebuktunk. A férjem kivolt, de nem hagyott ott, belátta sokmindent elszúrt, elhanyagolt. Én azonban úgy éreztem túl késő, érezmileg eltávolodtam tőle és csak a másikért bőgtem akivel akkor átmenetileg megszakadt a kapcsolat a lebukás miatt.

Nem telt bele sok idő, újrakezdődtek a titkos találkák a másikkal és mindig istenien éreztem magam minden téren, ugyanakkor gondolkoztam mi legyen, nem mehet ez így tovább hogy egyszerre két vasat tartok a tűzbe! A férjem elkezdtem még jobban figyelgetni milyen velem, hogy érezzük magunkat együtt...

Úgy képzeljétek el a férjem hogy egy olyan férfi, aki meghalna a családjáért, imádja a lányunkat és viszont! Hatalmas szíve van, de nagyon nehéz természete! Ha nem írok néhány példát senki sem érti meg ezért íme:

1. Utazunk kocsiban, szól hogy éhes, enne húst. Erre felajánlom neki a csokimat, de ő rámförmed hogy ő nem csokit kért! (Gondoltam kedves leszek amíg találunk valami éttermet, de jól megkaptam)

2. Vidámparkba mentünk, gyerek örül, erre a férjem, hogy jajj mekkora szar ez, utálja a meleget és az embereket. Alig tudtam rávenni hogy azért menjünk be és maradjunk egy keveset. (Aztán egész jól belejöttünk...)

3. Egy találkozóra mentünk és egy üzlet előtt vártunk valakire. Ez a valaki azt mondta, ha nem találunk oda a címre, hívjuk fel. Így is tettem de ki volt kapcsolva. Erre a férjem őrjöngött, hogy milyen hülye vagyok, nem tudok egy találkozót megszervezni. Mondtam nem az én hibám hogy ki van kapcsolva...de a netre azonnal felmentem hátha találok más számot és találtam is! Megkértem férjem pötyögje már be a mobiljába én nem tudom memorizálni. Erre hogy én intéztem az egészet, hívjam én az én telómról! Mondom nem kattintható a szám, kikapta a kezemből a telót, igazam volt...erre elővette végre az övét és tárcsázott...Na de ekkora cirkuszt!

4. Motivációs levelemet megkértem javítsa ki, idegen nyelven írtam. Egy szót akart kivenni belőle, amihez én ragaszkodtam és el is mondtam neki miért. Egy e-kereskedelemmel foglalkozó céghez pályáztam, vagyis benne hagytam volna a régi munkahelyem teljes nevét XY Informatikai Kft. ő meg kivette volna hogy informatikai, de mondtam hogy sztem ez fontos és hagyni akarom. Erre úgy elszállt az agya hogy abszolút nem segített és végül a szeretőm írta meg az egész motivációs levelm és be is hívtak állásinterjúra!

Szóval ilyen kis hülye vitáink vannak amit mindig a férjem robbant ki, mint aki idegbeteg elkezd ordibálni, símán gyerek előtt is. Nem azt mondom hogy nincsenek jó napjaink, jó pillanataink, de ezek a kitörések nagyon gyakoriak és sokszor szívesebben szervezek programokat nélküle, mert tudom hogy nyugodtan végigélvezhetem és nem baszogat senki. Néha félek progikat szervezni vele mert nem lehetek benne biztos hogy jól fogom mellette érezni magam.

Ezeket a dolgokat már leültünk megbeszélni a férjemmel, de eredménye nem lett. Azt látom vagy így elfogadom vagy nem...De különben meg sajnálsom mert annyira szeret minket és nem egy rosszindulatú ember "csak ilyen".

És most itt van nekem a szeretőm is...akitől múlt héten derült ki hogy teherbe estem! Pozitívan fogadta és mindent megtesz hogy itt külföldön beilleszkedjek és jobb életem legyen. Azonban félek hogy ez e a helyes út amire ráléptem. Ez azt jelentené hogy mostanában nem élhetnénk újra Magyarországon, ellenben a férjem pont erre készül, hazaköltözni. Aztán lehet hiába költöznénk Magyarországra a férjemmel, akkor sem lennék vele boldogabb!

Eddig elvakultan szerelmes voltam a srácba és biztos voltam benne hogy ő kell nekem, a férjem eléggé elhanyagultam, de mióta szembesültem a terhességgel és hogy nincs visszaút, elbizonytalanodtam, betojtam, hogy most már el kell veszítsem a férjem és most megint ő kezd fontosabb lenni a számomra és iszonyatosan kavarognak bennem az érzések és gondolatok. Továbbá szembesülni azzal, hogy külföldön kell hogy maradjak...

Teljesen elveszettnek érzem magam!