Velem van a baj? Bővebben lent.

ha megismerek egy fiút, és elkezdünk beszélgetni msnen vagy randizunk (akár többször is), előbb-utóbb mindegyik kitalálja, hogy legyünk csak barátok. és nem tudom, hogy miért. nem vagyok csúnya, nem nyomulok rájuk túlságosan, de nem viselkedem teljesen elutasítóan/semlegesen se... de ennek ellenére úgy érzem, biztos én rongom el valahol.

talán az a baj, hogy én szinte azonnal "magamat adom", persze valamilyen szinten mindenki az előnyös tulajdonságait hangsúlyozza ki, de én rögtön az elején bevállalom olyan tulajdonságaimat is, amik lehet, h vkinek idegesítőek. ez a baj? mert én úgy érzem, h én is tudni szeretném, ő milyen; meg ez hozzám tartozik, nem akarom eltitkolni. de közben azért próbálok nem "túl sok" lenni!

ja, és mostanában észrevettem, hogy sokkal jobban bejönnek azok a fiúk, akik nem kedveskedik egyfolytában, nem kérnek mindenért bocsánatot, nem hízelegnek és bókolnak minden második mondatban, stb (rem érthető); hanem ha időnként beszólogatnak, oltanak... tehát "barátian" viselkednek.

lehet, h eleve rossz "mintába" esem bele? vagy van olyan srác, aki úgy gondolja mint én, h a jó kapcsolat alapja a szexuális vonzalommal megsépkelt baráti(as) kapcsolat?