Hogyan legyek önmagam? Hogya hozzam azt a formámat, amelyik mindenkit megnevettet?

A barátommal másfél éve vagyok együtt. 17 évesek vagyunk.

Alapjába véve(nem nagyképűségből) egy olyan lány vagyok, aki majdnem mindenkivel megtalálja a közös hangot(persze csak ha akarom). Az osztályomban nagyon megoszlóak az emberek: van aki az a laza típus, cigizik, menő, van a "pávább", van aki csendes visszahúzódó....de valahogy mindig tudom, hogy kivel hogy kell viselkednem, és mosolyt tudok csalni az arcukra. Mindig mondják, hogy engem mindenki szeret.

VISZONT. A barátommal valahogy úgy érzem, hogy nem tudok ilyen lenni. Konkrétan feladtam az életemet érte, és Ő is az övét értem.Sülve-főve együtt voltunk. Sajnos én túl hisztis voltam, abszolút ragaszkodtam hozzá, ha egy kicsit is mással volt levágtam a hisztit...mondanom sem kell, rosszul esett neki, mire elhatároztam, hogy megváltozom. SIKERÜLT. Nem hisztizem, előbb végiggondolom a dolgokat. Így viszont sokkal többet megy el,és "megkapta" az életét. Ritkábban vagyunk együtt, nem ölelget annyit, nem puszilgat annyit. De szeret. Valahogy ha érzi, hogy baj van megint egyből többet bújik, de így, hogy nem vagyok hárpia, nincs velem a nap 24 órájában. Viszont így az együtt töltött perceket se csak a csók és társai teszik ki(eddig igen), hanem a baromkodás, a hülyülés. Mégis úgy érzem, hogy sokszor nem tudom fenntartani a témát(ami másoknél megy). Hogy elhetnék a barátommal is olyan?