Túl önző vagy túl önfeláldozó vagyok?

A kapcsolatunkban a barárom az ész én pedig a szív - úgymond. Megőrülünk egymásért, 7 és fél hónapja boldog párkapcsolatban élünk.

De van egy kis problémám. Egy koliban lakunk a tanév alatt, de most, hogy megkezdődött a szünet, csak ritkán tudunk találkozni. Én eddig is, bármi volt, mindig megoldottam, hogy legyen Rá időm. Bármi elfoglaltságom volt, szakítottam Rá időt, és összehangoltam a dolgaimat. Lehet, hogy én nő vagyok és nekem ez azért megy. De lehet, hogy túl sokat adok, mert ő erre nem képes. Ha valamit muszály megcsinálnia, de én tudom, hogy fodított esetben meg tudném oldani úgy, hogy találkozni tudjunk, ő akkor sem.

Megmondani nem merem neki, hogy szertném, ha ezen változtatna. Nem akarok önző lenni. De tényleg önző lennék? Vagy csak én áldozok fel túl sokat magambó érte, miközben az ő viselkedése a normális?

Nem tudom, mit tegyek. Így nem érzem jól magam. Eddig minden problémánkat megbeszéltük... Olyan személyiség, hogyha úgy érzi megbánt(ott), napokig rosszul érzi magát. Ezt sem akarom!!

Mit tegyek? Én változzak? Túl nagyok az igényeim?