Srácok, férfiak hogy próbáljátok legyűrni a szerelmi bánatotokat? és mennyit mutattok belőle a külvilágnak?

Hát én eddig nem ittam. De most muszáj lesz :(

Már nem bírom. Másnak nem nagyon tudom elmondani. 1-2 barátommal megbeszéljük, kész ennyi.

Az a baj, hogy mellette még ugye az életben is vannak problémák és így együtt sok lehet. De egyik nap beb.szok én is. Nem hittem benne, de tényleg jobb lesz tőle. Persze azért módjával meg nem ész nélkül, de tényleg jól esne ha egy kicsit megszűnne a külvilág. Ha nem megy életem szerelmével, majd megy nélküle... :(

Sehogy. Az idő mindent megold, addig meg jómagam túlontúl.sokat nem tehetek. Maximum levezetem a feszültségem sporttal, kiírom magamból egy novellában, vagy csak szimplán zenét hallatok, és engedem tovafolyni az érzéseimet. Ezek azonban csak tüneti kezelések, a problémát nem oldják meg. Csak az idő, az élet képes megoldani.

A külvilágnak meg semmit. Ez nem igazán tartozik senkire. Maximum közeli ismerősnek (rokon, barát stb.) mondom el, de általában csak akkor, ha érintett az ügyben, vagy netán kissé felöntök a garatra.

Egy férfi legyen erős annyira, hogy megtartja a bánatát magának.