Lehet rajta változtatni, vagy aki ilyen, az ilyen is marad?

Már nem tudom hogy toleráljam a barátomat. Semmi mást nem tud csak panaszkodni, de azt vég nélkül. A kapcsolat elején is szeretett panaszkodni, de nem ennyire. Akkor még voltak normális beszélgetéseink. Most már nincsenek. Mindennel problémája van. Panaszkodik a munkájára, a főnökére, a kollégáira, az utasokra, a többi autósra, a fizetésére, az időjárásra, a szomszédaira, szóval úgymond az egész világra. Átjön hozzám, és csak dől belőle a siránkozás. Én meg úgy érzem magam, miután elment, mint egy kifacsart citrom. Szinte semmi erőm nincs az ilyen litániák után.

Igaz, rólam is érdeklődik, de az a beszélgetések talán 1 százaléka, a többi róla szól, illetve a jobbára mondvacsinált problémáiról.

Most pl. anyám nálam lábadozik a combnyaktörése után. Jól gyógyul, semmi komplikációja nincs szerencsére. De meg nem kérdezte volna egyszer sem, hogy mégis hogy van. De ha neki fáj a lába, vagy a dereka, vagy bármije arról napokig tud siránkozni, és meg van sértődve, ha én nem kérdezem meg, hogy hogy van.

Vissza lehet hozni a normális énjét, vagy alapból ilyen csak az elején még megpróbált más lenni? Én 34/N ő 39/F.