Kit szeressek? Ki szeret? Vagy egyik sem az én utam?

24 éves lány vagyok,és elég nagy dilemmában. 3 évig voltam\vagyok együtt a barátommal, de elzavartam,mikor meghalt az apukám. idöközben megismertem egy 34 éves srácot,totál beleestem,meg hát a gyász miatti ingatag lelkiállapotom is rájátszott abban,hogy a karjaiba hulljak. csodás volt az az 1 hónap vele,minden klappolt. de aztán megkeresett a (volt)barátom,és ö is levett a lábamról... teljesen olyanná vált a külön töltött 1,5 hónap alatt,amilyenre mindig is vágytam... bocsánatot kért mindenért,amivel valaha is megbántott.... és vele töltöttem a szilvesztert,elmentünk kirándulni pár napra... minden jó volt, és úgy éreztem,végre ''hazataláltam''. szóval hanyagoltam az új srácot,nem is tudom miért,össze voltam zavarodva.... nem is gondoltam arra,hogy esetleg megbánthattam,mert igazából azt vettem észre rajta,hogy neki mindegy,hogy találkozunk-e vagy sem,vagyis inkább az volt,hogy akármennyi idöt is töltöttünk külön, mindig onnan folytattuk,ahol abbahagytuk... totál káosz volt minden,mindkettövel boldog voltam. na de nem csinálhattam ezt örökké.... döntöttem. a barátomat választottam,mert mellette mindent megkaptam,szeretett,imádott... viszont úgy 2 hónapja megint nem találok magamra,a barátomra,hiányzik az új srác...és azért is rossz,mert kb 1 hónapja csúnyán összevesztem vele... 1 munkahelyen dolgozunk,és feltünt,hogy nem igazán beszél velem,nem köszön,kerül... kérdeztem mibaja,de nem válaszolt. 1 hét után meguntam, eléálltam,mondja meg,mi a gondja... erre annyit mondott,hogy én is kerültem öt hetekig...(mikor visszajött a barátom), és hogy nem szerelmes,ennyi.... és elment. nagyon rosszul esett. hallani se akartam róla.annyiban maradtunk,hogy köszönünk és ennyi,vége. viszont napok óta megint rámtört,hogy hiányzik,hiányoznak az együtt töltött percek,föleg azért,mert a barátommal nincs meg az összhang, idegesít a jelenléte,nem tudom miért érzem ezt! ha beérek a munkahelyre,folyton azt lesem,hol van,mikor jön vissza,ha épp elment,tegnap már felhívtam,lenne-e kedve meginni vmit... annyit mondott,majd talán holnap. és rossz,mert rajta is látom,hogy elnyomja magában a dolgokat. csak szeretném elmondani neki,hogy boldog voltam vele,még ha csak 1 hónapig is. úgy érzem meg kell tennem. lehet,hogy nem szerelmes,de ha nem lett volna az,akkor nem tudott volna úgy ölelni,csókolni,ahogyan tette. és ez fáj. nem értem a viselkedését.

és emellett ott van a barátom is. akinek még a telefont sem veszem fel,annyira bosszant. pedig szeretem,de nem tudom szerelmes vagyok-e... vagyis már azt sem tudom mivan velem. pedig már az esküvöt terveztük....