Vonzó az, ha egy fiú szeret horgászni?

Nyugis a horgászat,szóval inkább ez mint valami tombolás.

Sosem értettem mi a jó a horgászatban, órákig ott ülni és semmi sem történik. Én alkalmatlan vagyok ilyen passzív tevékenységre, pedig jó néhány ismrősöm él-HAL a pecázásért. Szerintem idegesítő lehet egy fanatikus pecás társának lenni, vagy esetleg éppen az a jó hogy rendszeresen órákra eltűnik és addig sem lebzsel körülötted? :)

Akik nem tudják hogy mi a jó a horgászatban, azoknak hiányzik az életéből a pihenés és a türelem. Avagy legalábbis nagy fogalomzavarban vannak e kettőt tekintve.

Csak a miheztartás végett, ahogy olvasom sokan szeretnek itt egy kalap alá venni minden. Jó páran azt hiszik a horgászat annyi, hogy kiül az ember a vízpartra bedobja a "cájgot", szisszent egy sört és hátradől, aztán egyik sör a másik után. Ebben persze, hogy semmi izgalmas nincs, de nem is horgászat. Magam sem tekintem horgásznak aki pecázást alkoholizálásba viszi át. Én mióta az eszemet tudom horgászok, talán horgászni is hamarabb tudtam mint járni. Nem tartom magam fanatikusnak de inkább ez mint kocsmázni vagy egy diszkóban részeg, bedrogozott fiatalok közt "vonaglani". Aki pedig azt mondja a horgászat unalmas az vagy nem tudja mi is az a horgászat vagy nem tud horgászni. Horgászni nem csak annyi, hogy kiül az ember a vízpartra aztán kész is. Horgászat közben szinte együtt él az ember a vízzel, a természettel és olyan dolgokat is megtapasztalhat amiről fogalma sem volt. Én is párszor tátottam már a szám a látványtól. De ez tényleg hosszú és nem is lehet leírni megfogalmazni.. A hajnalban víztükörről felszálló párába burkolózó táj, éjjel a baglyok huhogása, a nyestek cincogása, nyári estéken az őzek ugatása. Ősszel a talpad alatt zizegő falevelek, a szivárvány minden színében pompázó táj.. ez mind mind hozzátartozik a horgászathoz. A többi, hogy halat fogj csak egy kis plussz az egészhez. Én akkor is jól érzem magam ha épp betlizek és nem fogok semmit érdemlegeset. Már maga lemenni is jólesik a vízpartra kicsit kiszabadulni a hétköznapok taposómalmából, nincs főnök, munka vagy bármi gond. Akkor egy pillanatra minden nyugodt és tökéletes. Jómagam egy éve versenyzem, mellette pedig gyakran kijárok egyedül is. Hétköznapi emberek (nem leszólás) amiatt tekintik sokszor unalmasnak a horgászatot, mert nem is fognak halat, de ez már nagyon szakmai, a durva szerelések, "hozzá nem értés" türelmetlenség és még sorolhatnám. Sajnos azt aláírom, hogy horgászberkekben kevés a nő és még kevesebb lesz aki ezt a szép sportot megszereti. Sajnos nem igazán pozitív irányba billen a mérleg nyelve ha egy srác közli, hogy ő bizony nagy pecás (tapasztalat). De volt már ellen példa is amikor egy exem kíváncsiságból elkért egy spiccet kishalazni, mire észbe kaptam 3 hét múlva már letette a horgászvizsgát, és azóta is szenvedélyesen kergeti a halakat. Én kitartok az mellett, hogy szeretek horgászni (minden ego nélkül tudok is), és ha emiatt huzamosabb ideig még egyedül is maradok, hát nagy ügy... A hobbymról akkor sem mondok le. (inkább ez mint a diszkó, tömegrendezvények, kocsmázás ... )

Mondjuk hál'istennek nem csak ez a három alternatíva van az életben. Mármint pecázás, diszkó vagy kocsma... :)