Miért nem küzdenek a fiúk a lányokért ha elvileg szeretik őket?

Mert nem vagyunk mazochisták, kerüljük a kudarcot, a visszautasítást. (Aki nem kerüli, na azt kerüld el messzire, mert azt csak a puncid érdekli meg a saját egója. ;) ) Ezért folyamatosan értelmezzük a lány viselkedését, és ha olyan jeleket küld, ami arra utal, hogy nem érdemes próbálkozni (vagy csak értelmezhető így is, ha kétértelmű is), akkor inkább nem játszunk a tűzzel.

Szóval valószínűleg nem küldesz neki jeleket, vagy olyan jeleket küldesz, ami alapján úgy látja, hogy nem érdemes közeledni feléd.

Ha jót akarsz, nagyon gyorsan szokjál le erről a "küzdjön meg értem"-ről, mert csak szenvedés vár rád, aki ugyanis tényleges nekiáll küzdeni érted, na azzal nem leszel boldog. (Mivel ha nem érdekli a kudarc lehetősége, a te érzéseid sem érdeklik, ami előbb-utóbb ki fog bukni, épp amikor a legsérülékenyebb vagy. Egy század ezrelék esélye van csak annak, hogy nem ezért nem érdekli a kudarc, hanem mert érzelmileg tökéletesen szabad, ezt tehát lényegében kizárhatod.)

Mert manapság az emberek a könnyen kaphatóra hajtanak. A fiúk is. A legszebb, hogy meg is ideologizálják.

Érdekes, értem tudott küzdeni a párom. Én pedig ezt borzasztóan értékelem :)

Amelyik csaj elvárja, hogy küzdjek érte, egy fellengzős pitsa. Küzdjön érte a mellrák!

Nekem normális társra van szükségem, nem egy idiótára.

Hogy érted ezt a küzdelmet? Ha egy lánynak nem kell a fiú, akkor nem kell, mit ugráljon? Én nem is szerettem soha az ilyet. Ha valakinek megmondtam, hogy nem lesz köztünk semmi, akkor kifejezetten utáltam, ha még utána erőszakoskodott.

Megint más téma, ha úgy érted, hogy egy megromlott, de helyrehozható kapcsolatban küzdjön a szerelméért, vagy a kapcsolatot megnehezítő külső körülményeket próbálja meg leküzdeni.