Van itt olyan akinek viharosan indult a kapcsolata?

Ennyiből nehéz teljes képet kapni egy kapcsolatról meg két emberről.

De általánosságban szerintem van rá esély, hogy összecsiszolódjatok. Ahogy írod, alapvetően élvezitek egymás társaságát.

Szerintem fontos a kompromisszumkészség, mindkét fél részéről, persze a valóságban sohasem teljesen egyenlőek a viszonyok, az egyik valamiben többet vállal, elfogad, tűr, a másik meg esetleg másban elfogadóbb.

Szerintem manapság sok nőnek azért nagyon nagy probléma hosszabb ideig megtartani egy férfit, mert alapvetően mindig is a nő volt, aki megértőbb, elfogadóbb és most sok nő egyáltalán nem hajlandó a férfit elfogadni olyan tökéletlennek, amilyenek általában, hanem ragaszkodik a tömérdek irreális elvárásához a férfiakkal kapcsolatban. Az álomférfi nem létezik. A teljes rugalmatlanság pedig összeomláshoz vezet, mint a nem földrengésbiztos ház esetében.

Az attól is függ, hogy amúgy közösek-e az elképzeléseitek, a legfontosabb dolgokhoz hasonlóan álltok-e hozzá. Azt nem árt tudni, hogy egy jó kapcsolathoz nem elég a szerelem.

Az ilyen hangos veszekedésekkel olyan szakadékot duzzaszthattok kettőtök közé, hogy hosszútávon inkább belefáradtok az egészbe. És még csak fél éve vagytok együtt, máris megy a cirkusz.

Ha úgy érzitek, mégis van helyetek egymás mellett, akkor mindkettőtöknek változtatni kell, nem szabad rögtön felkapni a vizet minden hülyeségen. Meg kell tanulni, hogy mi az, amiért érdemes vitázni(nem pedig veszekedni), és mi az, amiért felesleges felelmelni a hangotokat.

Ne áltasd magad... ismered a mondást: két dudás egy csárdában

Az tetszik, hogy 7 hónapos kapcsolatban kitartottatok egymás mellett bajban. Milyen bajban? Majd 10 év után merd ezt leírni gyerek esetleg betegség, pénzügyi zavar után!

De nem ezzel a sráccal lesz hidd el, és jobban is jársz!

Mi mindketten nagyon makacs emberek vagyunk.Igaz szinte sosem veszekedtünk mert a párommal nem lehet.1év után költöztünk össze és az elje piszkosul nehéz volt,volt olyan hogy nem értettünk egyet valamiben és ezét két napig nem szóltam hozzá.Hozzáteszem én mindig mindent agyonkomplikálok.Alkalmazkodtunk egymáshoz de ami igazán segitett az az idő,felnőttünk a feladathoz a kapcsolathoz.

Szemléltetem hogy gondolom.

19 évesen ha valamire tudtam hogy igazam van és nem értett eggyet velem felkaptam a vizet,durcáztam,ráfogtam hogy nem szeret,szakitani akartam.

25 évesen ugyanebben a szituban először próbáltam meggyőzni,bebizonyitani hogy igazam van,ha kellet még az internet segitségét is igénybe vettem.

most 30 vagyok,mostmár ráhagyom és nem harcolok,mert mégis mi van ha valamire nem ugyanugy emlékszünk vagy egy adott dologról más a véleményünk,jelentéktelen dolgokon nem ragadok le,inkább témát váltunk.