A férfiak mennyire igénylik a gyengédséget, romantikát?

Mindketten harmincasok vagyunk, nem élünk együtt és nem is találkozunk sűrűn, mert a páromnak egyszerűen nincs rá igénye. Sokszor fogja erre-arra, de látom, hogy valójában nem igyekszik, hogy együtt lehessünk, ha az egyik tényező elhárul, ráfogja a másikra, stb. Nem szoktunk telefonálni se, mert mit mondjunk, néha sms-t ír, de van, hogy napok is kimaradnak. A legrosszabb, hogy sokszor érzem rajta, hogy zavarok. Ha véletlenül összefutunk, már szorgalmazza, hogy menjek, ha letelik a szigorúan vett teendőnk vagy megbeszélnivalónk. Indoklása: nem szeret céltalanul tengeni-lengeni, ő mindig csinál valamit. Vagy a munkahelyén dolgozik, vagy otthon a ház körül, vagy tévézik, de hogy csak sétáljunk vagy romantikázzunk, az neki nem megy. Nincs ölelés, nincs érintés, nincs puszi, csak jövetben-menetben, és néha szex. Utána is rögtön feláll, megy tovább. Tudom, hogy nincs senkije. Egyszer megkérdezte tőlem, hogy mi az a romantika és mire jó. Elmagyaráztam, feleslegesnek tartotta, miszerint vagy tudjuk, hogy együtt vagyunk, vagy nem vagyunk együtt, de akkor azt is tudjuk, felesleges ilyen dolgokkal kiegészíteni, életben tartani. Bevallottan nem tudja kifejezni az érzelmeit, de nem is tesz ellene, rám nem hallgat. Én pedig nőként már sorvadozok mellette érzelmileg, nekem szükségem lenne a játékos érintésre, az ölelésre, a humorra, mókára (természetéből adódóan ő nem ilyen női társaságban, csak a barátaival). Kommunikációra is szükségem lenne. Neki elég, nekem viszont nem elég csak a tudat, hogy vagyunk egymásnak valahol a világban.

Házasság előtt nem költöznénk össze, de igazából az összeköltözéshez is anyagi biztonság kellene, én meg jelenleg munkanélküli vagyok, tehát a megszilárdulásra várunk. De nekem addig is szükségem lenne arra, hogy ténylegesen is érezzem, hogy van valakim, míg a páromnak elég a tudat. Ha együtt vagyunk, akkor is inkább maga van, csinálja a dolgát, én is csinálok valamit, de ne menjek utána, ne öleljem meg csak úgy, stb, mindennek megvan a maga helye és ideje. Én ezt így nem bírom, annyira nehéz. Nekem a munka is jobban menne, ha előtte adna egy csókot, egy szerelmes ölelést, közben se némán lennénk, ha szólnánk azért egy-két szót, stb.

Ez az én női hülyeségem lenne? A férfiak többsége szerint ezek a megnyilvánulások tényleg feleslegesek, a szavak pedig felesleges szócséplések? Csak a munkáról, tényekről, aktuális elintéznivalókról én nem tudok beszélgetni, nekem annyira kellene a kedvesség, a gyengédség is!!!

Nem akarom őt elveszíteni, mert nagyon szeretem, tudom, hogy ő is engem, mégha nem is mutatja ki, valahogy küzdeni akarok érte, de hogy? Beszéltem már vele erről, semmi eredménye sem volt. Milyen viselkedéssel tudnék vajon valamit elérni esetleg?