Ti mit szóltok egy olyan pasihoz aki részben azért szakított a barátnőjével mert az nem "eszik" és nem "iszik? "

hát,két külön világ voltatok, ez van.

amúgy meg,ha pasi lennék nekem az agyamra menne,ha folyamatosan ezt csinálná a bnőm...jó,h általában vigyázik,de,hogy mindig ez járjon a fejében és ez legyen az élete,és egy olyan nap se legyen,h belefér 1-2 plusz. rám figyeljen, ne mindig magára..

magyarkonyha-náci, ez tetszik :D egyetértek. Neki ez egyfajta szenvedély és nem tűri a más véleményt. Ezzel piszkálni valakit, hogy keveset eszik, ez bunkóság, bezzeg ha elhíztál volna, akkor meg te lennél a hibás, mi?

Jól tetted, hogy szakítottatok, ő egyszerűen NEM TOLERÁNS, lehet másban sem. Utálom az olyan embereket, akik nem képesek felfogni, hogy másnak más a jó. Inkább örülj, hogy eltűnt az életedből.

Senkinek nem tűnik fel a második mondat??? Ex-el összejönni nem a legjobb ötlet, ha nem az étkezésed változott volna, hanem mondjuk a hajad színe, akkor az lenne a baja! A régi kapcsolatotokat akarja, de az már a múlté.

"Egyszer kifakadt hogy ő egy olyan nőt akar, akivel lehet nagyokat enni, és be lehet ülni egy sörre."

Innentől kedzve nem értem mit kerestek egymás mellett, megmondta, neki más nő kell, csak finoman burkolta.

Azért itt a kérdésben is szerepel, hogy RÉSZBEN ezért szakított, ráadásul már egyszer ezelőtt is szakítottak a kérdezővel, csak újra összejöttek. Úgyhogy biztos nem csak ez volt az egyetlen probléma, csak ebben sem illettek össze és ez még rátett egy lapáttal.

Ha egy kapcsolat eleve nem úgy működik, ahogy kéne, még ennél kisebb dolgok is hozhatnak szakítást. A fő-fő ok biztos nem ez volt, ez csak egy tényező.

Egy jó párkapcsolat alapja az azonos értékrend, életstílus, a közös örömök. Mindenkinek más jelenti az örömet, ha neki egy jó evés, koccintás, és ezekben te nem vagy partner, akkor valóban nincs közös jövőtök.

Gondolj bele: ha valaki pl. szenvedélyes művészfilm-rajongó, de a párja csak Barátok köztöt néz, akkor abból sem lehet tartalmas kapcsolat, vagy az egyik társaságban érzi jól magát, a másik meg csak kettesben, abból sem sül ki semmi jó hosszú távon.

A barátodnak ezek fontosak. Én is imádok enni, nem tudnék egy reformkonyha-hívővel élni, pláne tartós kapcsolatban... mert gondolj bele, ha együtt éltek, közös háztartásban, akkor hogyan egyeztetitek össze az étkezéseteket? Te főzöl neki olyan dolgokat, amiket szeret? De még ha főzöl is, engem sem tenne az boldoggá, ha nem tudnám megosztani a kulináris élvezeteket a partneremmel.

Igen, itt alapvetően értékrendbeli különbségek vannak. Természetesen nem azt mondom, hogy a pároknak 100%-ban passzolni kell, de mondjuk 90%-ban, és a maradék 10%-nak is számunka tolerálható dolgoknak kell lenni. Ha az ő értékrendjében fontosak a magyaros nagyzabálások, és a pálinkával koccintás (ami pl. nekem is fontos), ez egy életstílus, életforma, és ha te ezt nem tudod élvezni, nem tudod magad elengedni, akkor ő sem fogja jól érezni magát egy olyan helyzetben, ami számára kellemes.

Az embereknek azt kéne megtanulni, hogy ne ragaszkodjanak csak azért kapcsolatokhoz, hogy legyen mellettük valaki, hanem tényleg olyat keressenek, akivel azonos az életstílusok - különben pár hónap vagy pár év múlva elkezdenek olyan tulajdonságokat hiányolni a párjukban, ami egyébként soha nem volt meg!

Nem igaz az, hogy akit szeretünk, olyannak kell elfogadni, amilyen! Ez működik ideig óráig, aztán felszáll a rózsaszín köd, és rájövünk, hogy mégsem tudjuk elfogadni. Eleve olyat kellene keresni, aki a lehető legtöbb mindenben illik hozzánk, és nem hinni abban, hogy "majd megváltozik", meg "majd elfogad". Persze, lehet (kell is) egy kapcsolatban az egymáshoz csiszolódás, de amikor alapvető értékrendbeli különbségek vannak, akkor kár erőltetni. Ebben a kapcsolatban pedig alapvető értékrendbeli különbségek voltak.