Hogyan fogadhatnám el saját magam?

Pár hónapja szakítottam a barátommal. Előtte másfél-két éve már tudtam, hogy engem nem csak a fiúk érdekelnek. Egy idő után nem foglalkoztam ezzel a dologgal, mert beleőrültem volna a sok kérdőjelbe, ami emiatt megfogalmazódott bennem. Összejöttem a fiúval, de az idő folyamán rájöttem, hogy nem érzek iránta őszinte szerelmet. Egy valamire mégis jó volt ez a kapcsolat, hogy rádöbbenjek, hogy nem tudok úgy nézni a fiúkra, ahogyan kellene. Nem élveztem a vele töltött időt, lelkileg nagyon tönkretett, undorodtam a gondolatától is, hogy vele legyek. Végül inkább kiléptem. Azóta sokat gondolkodom ezen, hogy vajon közrejátszott-e az a dolog, hogy a lányok is érdekelnek, vagy csak annyira rossz tapasztalatokat szereztem a sráccal, hogy egy életre elegem lett a kapcsolatokból? Tényleg azt érzem, hogy nem akarok többé fiúval összejönni, és nem is tudok rájuk úgy nézni, ahogyan azelőtt még talán néha sikerült. Össze vagyok zavarodva. Azóta megjelent egy lány, aki felkeltette az érdeklődésem, de ez sajnos plátói marad, mert másik országban él, hamarosan visszautazik.

Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit tehetnék, hogy ezek a dolgok rendeződjenek bennem?