Szerintetek normális viselkedés az, hogy ha egy férfi soha semmivel nem kedveskedik a párjának?

AZ én párom is hasonló kaliber volt, bár én ezt hamar meguntam. Már odáig jutottunk, hogy keresni is elfelejtett, ha én nem tettem, mintha a világon sem lennék. Azt még lenyeltem, hogy kedveskedés és figyelmesség nulla, de ezt már nem. Akkor visszasírta magát, igyekszik odafigyelni blabla. Figyelt is egy kis ideig, aztán megint elmaradoztak ezek, nem is mentünk már szinte sehova, mondván nincs pénze. (Persze haverokra mindig volt)... Ez újabb fél évvel később volt egyébként.

Aztán jött még egy mélypont, én ismét kijelentettem, hogy számomra ez így kevés. Nem kell nekem pénz és luxusnyaralások, de néha egy szál virág, vagy kéthetente egy tábla a kedvenc csokimból, csak mert gondol rám, nem hiszem, hogy olyan nagy kérés. Nem bírtam már azt az érzést, amit te is érzel, kijelentettem, hogy legyen vége, ismét kikönyörgött egy esélyt, amin jó 3 hétig gondolkodtam.

Szeretem, hát belementem. Ez jó egy éve volt és azóta mintha kicserélték volna. Talán akkor igazán felfogta, hogy nekem ez így nem elég, valamit le kell tennie az asztalra ahhoz, hogy páromként tudjak rá nézni és szeretni tudjam továbbra is. Az nem jön be, hogy mindig én kedveskedek, én lepem meg ezzel azzal, én főzök neki, ő meg lerendezi egy köszivel és semmibe nem vesz. Tipikusan az a férfi volt, aki azt hitte csak megszerezni kell egy nőt, a megtartásához nem kell erőlködni.

Az utolsó vitánk óta két-három hetente meglep valamivel és hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre megértette mire vágyom. Volt hogy csak sokáig voltak óráim, ő pedig összeütött egy spagettit, azzal várt haza. Volt, hogy egy hatalmas plüsskutya várt az ágyamban, mire hazaértem, volt hogy egy cserepes virággal állított be, mert szószerint idézem: "vásárolni voltam a lidliben és akciós volt". :D Szóval amióta néha már rám is gondol, ha elmegy valahova, azóta én is sokkal jobban érzem magamat mellette és azóta őt érzem a tökéletesnek, még ha vannak is hibái. Keres akkor is, ha bulizni megy, nem nekem kell utána rohangálnom. Nem bánom, hogy azt a második esélyt is megadtam neki, pedig akkor meglehetősen nagy hülyeségnek tűnt. :) 22/L