Voltatok már párkapcsolatban szerb férfival? Ha igen, megosztanátok a tapasztalataitokat?

Köszönöm szépen az eddigi válaszokat.

Kedves utolsó, én azt tapasztaltam, hogy szerelem sajnos önmagában nem elég. Rövid távon talán igen, de volt már külföldi (nem szerb) partnerem, ahol 10 év és egy közös gyerek után váltak összeegyeztethetetlenné a kulturális különbségek.

A jelenlegi kapcsolatom lassan két éve tart, és sokszor nem tudom eldönteni, hogy mennyire a valós különbségek, mennyire a múltbéli tapasztalataim aggasztanak.

Az okokat keresve több dolgot, vagy ezek kombinációját tartom elképzelhetőnek:

- Kezdetben egy harmadik országban éltünk Ázsiában, ahol mindketten idegenek voltunk, a hasonlóságok köztünk sokkal feltűnőbbek voltak, mint a különbségek, később azonban az ő országába illetve Magyarországra költöztünk, ahol a kulturális különbségek nagyon felerősödve váltak érezhetővé. Itt élve lassan, de biztosan meggyűlölt mindent, ami magyar, beleértve engem is. Az utolsó években már nem volt nap, hogy ne gúnyolódott vagy undorkodott volna egyes magyarok viselkedésén, vagy bármi, az országgal kapcsolatos dolgon, érthetetlennek, irracionálisnak és negatívnak és még sokkal rosszabbnak nevezve őket.

- A gyerek születése kapcsán felerősödtek az eltérő neveltetésünkből fakadó szocio-kulturális különbségek, a különböző elképzelések a családról stb. Ő felsőosztálybeli WASP, ennek megfelelő keresztény-konzervatív értékrenddel, én a végsőkig liberális szemléletű kozmopolita értelmiségi vagyok.

- A férjem, ígéretével ellentétben soha nem tanult meg magyarul, jelentős mértékben hátráltatva ezzel gyermekünk magyartanulását is, illetve számomra egyértelművé téve, hogy mennyire nem akar erőfeszítéseket tenni nyelvem és kultúrám megismerésére. (Én az övét tökéletesen ismertem már megismerkedésünk előtt.)

- Amik talán egyszerű kulturális különbségek voltak (érzelmek ki nem mutatása elsősorban), egyre inkább elutasításnak tűntek. A kapcsolatunk az évek során teljesen formálissá vált, egy-egy csésze tea felett megvitattuk az időjárást, de ha véletlenül egymáshoz értünk, ahogy elmentünk egymás mellett, elnézést kértünk.

Persze minden kapcsolat tönkremehet, nemzetiségtől függetlenül, és nem kizárható, hogy amúgy sem tartott volna örökké.

Habár ezt nem kérdezted, hátha segít jobban megvilágítani a kérdésemet. A jelenlegi kapcsolatomban ezeket a problémákat látom potenciális konfliktusforrásnak:

- A tradicionálisan férfiközpontú szerbek számára én egyértelműen túl független és önálló vagyok. A partneremnél magasabban iskolázott vagyok, lényegesen jobb az anyagi helyzetem, körbeutaztam a világot, nem függök senkitől, és nem hagyatkozom valakire pusztán azért, mert férfi. Ő pedig nem hogy nincs ehhez hozzászokva, de nem is nagyon találkozott még ilyennel. Félek attól, hogy mindez megkérdőjelezi a férfiasságát mind a saját, mind a környezete szemében.

- A férfi és női szerepek a fenti, látványos dolgok mellett is problémásak: úgy véli, egy kapcsolatban a férfi dolga meghozni a döntéseket, az ő dolga "vezetni". Ez számomra teljességgel elfogadhatatlan. Természetesen ő is belátta ezt, de ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez bántja, hiányzik neki és törekedne rá.

- A patriotizmus és a vallás szerepe az életünkben. Én 8 országban éltem 4 kontinensen, lényegében bárhol tudok élni különösebb nehézség nélkül, gyorsan adaptálódok, tanulok nyelveket, ő Németországnál messzebb még nem turistaként sem járt. A magyarságom, habár fontos, nem központi kérdés az életemben, multikulturális közegben, más nyelven beszélve is jól tudom érezni magam. Ateista vagyok, és habár tisztelem mások vallását, hit és meggyőződés nélkül eszembe sem jutna felvenni a szerb ortodox vallást.

Alapvetően ezek a dolgok aggasztanak leginkább.