Miért csinálja ezt velem a barátom?

Nem veszi észre magát, és engem hülyére vesz! Mindig én kerestem őt az utóbbi időben, és már beleuntam ebbe! Írja hogy nagyon szeret meg ilyenek, de ezt én nem érzem. (A tettek a mérvadóak nem a szavak)

Olyan csendes lélek, elvan magában, kevés szabadideje van, rám mostanság nem is fordít 15 percet sem/nap, 2 hete láttuk egymást utoljára, és ezt őt nem is nagyon zavarja, max. annyit ír: "hiányzol". De 1 órát már nem is képes szakítani arra, hogy lássuk egymást élőbe, pedig azért annyira nem elfoglalt, tudom. A problémám az, hogy én majd megőrülök érte, hiányzik nagyon, nagyon szeretném már látni. Tudja hogy szenvedek, meg is nézi az üzeneteimet, de válaszra már nem méltat, nem is keres. Azt viszont elvárja, hogy ha neki szüksége van rám, akkor ugorjak fel netre és rögtön beszéljünk. Én ugortam is mindig, mert szeretem. De már besokaltam!

Ha kedve támad, felkeres, ha kedve támad válaszol az üzeneteimre. Ha nincs kedve/fáradt, akkor meg lesz*rja a fejemet, mert tudja, hogy majd én úgyis keresni fogom, de válaszolni már nem biztos hogy fog. Ha kedve támad, elhív magához, és olyan MÉG VÉLELETNÜL SEM fordulhat elő, hogy ha meghív, akkor nekem más programom legyen! Még azt a választ sem fogadja el, hogy: "nem tudom", mert sértőnek találja! Persze ez visszafelé nem igaz, ő nyugodtan írhatja nekem hogy "nem tudom még" vagy azt hogy "maximum este 6 után, mert korábban nem érek rá". És én erre nem sértődhetek meg, ő viszont simán.

Ez nekem már nagyon rossz így. Eddig eltűrtem hogy szinte papucsként bánt velem és kedve szerint irányított. De mostmár nem bírom tovább, egy kapcsolatban az én szavam is érjem már annyit mint az övé! Tudom hogy neki kevesebb ideje van, nekem több a szabadidőm, de azért emberből vagyok, nekem is vannak érzéseim... Ha nekem szükségem van rá, szinte sosem elérhető.

Volt már hogy ezt nagy sértődve megemlítettem neki. Persze az egész úgy sült el, hogy a végén én jöttem ki hibásnak. Ezt mondta: "egész nap edzésem volt, hagy pihenjek már, nehogy elvárd már hogy az üzeneteidre válaszolgassak". Pedig nem vártam volna tőle nagy fogalmazásokat, csak annyit, hogy "minden ok" vagy valami. Szerintem 1 kapcsolatban ez elvárható, hogy naponta legalább 1-2 szót írunk egymásnak, hogy mi a helyzet. Nem akarok ráakaszkodni, de nekem nagyon fontos Ő, és nagyon kevésszer láthatom, ezért is lenne jó legalább neten beszélgetni 1 kicsit. Szóval ennyi...

Mit tegyek hogy megváltozzon? Hogy nőként kezeljen és tiszteljen? Nagyon szeretem. Tudom én rontottam el, hiszen én voltam az aki minden kérésére ugrott, mert az elején még nem ilyen volt. Szeretném, ha a régi lenne...