Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy le vagyok gyilkolva lelkileg? Hogy legyek képes még valaha is szeretni?

0-ról épitsd fel magad-akkor sikerülni fog.

Nem! Félreértetted!

Adj magadnak időt, hagyd, hogy begyógyuljanak a sebeid. Ne erőltesd a társkeresést. Foglalkozz az élet többi aspektusával, és idővel majd eljön az a valaki, aki megbecsül.

Úgy értettem egészen pontosan, hogy több időt fektess bele az ismerkedés fázisba mikor még nem feküdtetek le, és habár elvileg az érzéseknek nem lehet parancsolni de próbáld meg hogy amíg nem ismered őt igazán addig nem engeded őt közel magadhoz.

Hát.. Én szurkolok neked és remélem igaza volt annak, aki azt írta, hogy te tipikusan az a lány vagy, aki újra beleszeret valaki, amint közelebb kerül hozzá.. Én amikor a te cipődben jártam meg sem próbáltam magam újra felépíteni.. Volt egy félév, amíg a padlón voltam teljesen.. Aztán szépen lassan összeszedtem magam, de szeretetre nem vagyok képes.. Ha valaki kicsit is szimpatikusabb másoknál, behúzom a féket és az ellenkező irányba menekülök.. Amúgy meg jól el vagyok a pasikkal, csak épp érzelmet nem tudok táplálni feléjük.. De erősebbnek érzem magam mint előtte.. Hogy tisztességesen játszam mindenkit felvilágosítok róla, mielőtt közelebb szeretne kerülni, hogy tőlem semmit ne várjanak és nem én vagyok a kis hercegnő a vártoronyban..Így egészen jól elvagyok.. Sokan tartanak érzéketlennek, van, aki szerint pedig pont ellenkezőleg én vagyok a legnagyobb érző lélek a földön csak épp ezt nem vagyok képes kimutatni.. Én meg úgy érzem, hogy nem érdekel mit gondolnak rólam.. És valahol itt van, amivel az általad leírt helyzetből kikerültem.. Nem érdekelnek mások, nem érdekel mit gondolnak rólam.. és amíg nem próbálok görcsösen megfelelni mindenkinek élem az életem egyenesen, őszintén, érzelmek nélkül nem is fáj semmi.. Jól el vagyok..