Menekülök a szakítás utáni érzés elől és nem merek szembe nézni a problémával vagy ez már a gyógyulás útja?

Nos már 2hónapja szakított velem az első szerelmem, ami kezdetben baromira fájt, nem ettem lefogytam -10kg-ot, minden este vele álmodtam a nap 24órájában ő töltötte ki a gondolataimat, ha rá gondoltam bőgni tudtam. Most viszont úgy érzem, hogy kezdek jobban lenni, már nem sírok annyit és nem vagyok olyan rossz kedvű, már megyek mindenfelé a barátnőimmel és visszaszedtem a ledobott kilókat is. Viszont néha érzek bennem valamit mintha az agyam erőltetni akarná, h igen is emlékezzek vissza a közös percekre de akkor én ellenállok neki v hogy fogalmazzak :S Most is kitaláltam h új frizurát akarok stb, de szüleim szerint ez is csak egy menekülési útvonal.

ne haragudjatok, ha hülyeségeket írok, de még sose volt részem ilyen szakításban, rádaásul több mint 2évet voltunk együtt szinte együtt is éltünk .. ha rámtör a hiánya nem akarom át adni magam az érzésnek, mert tudom, h ő már sose lesz az enyém.viszont nem mindig tudok így gondolkozni van mikor elkap a sírógörcs és h mennyire szeretem stb. Normálisak ezek a változó hangulatok?! :(

Köszönöm előre is a válaszokat. :)