Leszünk még együtt? A párommal 1év után szünetet tartunk mivel külföldre ment melozni! Az ö ötlete volt, de valahol igaza van! Szeretjük egymást!

Nem tudom, hogy most szerencsésebb vagy-e mint én.

Az én barátom is külföldre megy, csak Ő évekre és sajnos nem tudok vele menni. Ráadásul a munkájából kifolyólag nem is biztos, hogy tudnánk a kapcsolatot tartani, a világ másik végéből hazatelefonálni meg nem olcsó mulatság.

Szerintem ha elég erősek vagytok, akkor kibírjátok ezt az évet. Nem az eleje lesz az igazán nehéz, hanem a vége. Ha nem szeretne/nem akarna veled lenni, akkor nem mondaná, hogy ha hazajön meglátogat. Pont te mondtad, hogy nem akar ellökni magától.

Nem lesz könnyű, de kibírható. Sok sikert és kitartást hozzá! Remélem, "szerencsésebb" leszel, mint én. :( :)

A 2. válaszadó vagyok. Első hozzászólónak: sajnálom, ha nem tudjátok majd tartani a kapcsolatot :-( De talán majd mégis, csak reménykedni kell. E nélkül tényleg nagyon nehéz. Mi a fél év alatt 5x tudtunk csak beszélni, mert egyrészt nagyon sokat dolgozik, másrészt abban az országban eléggé ellenőrzik a netet :-(

Utolsó hozzászólónak: valóban nagyon nehéz a mi helyzetünk. Sajnos mi nem vagyunk olyan szerencsések, hogy azt, akit szeretünk minden egyes nap magunk mellettt tudhatjuk. Nektek ez sikerült. DE. Van egy mondás: "Ha szeretsz valakit, engedd szabadon, ha visszajön hozzád, a tiéd, ha nem, sosem volt a tiéd." Engem ez tart életben. Tudom, hogy vissza fog jönni hozzám, és sosem csalna meg, mert... (najó ez túl intim). Ő nem az a fajta, aki bárhol bárkivel. Ennél jobban tisztel engem. És nekem sem kell más.

Én megpróbálom a pozitív dolgokat látni abban, h nem vagyunk most egymás mellett. Sokkal jobban értékelem azokat a beszélgetéseket, amik vannak nagyritkán. Persze a fennmaradó időben szenvedek, mint a kutya, de reméljük, ez már nem tart sokáig :-)Szóval ti is próbáljátok meg, hátha könyebb lesz.

* És még annyit az idézettel kapcsolatben, hogy a szerelem számomra nem az, hogy annyira szeretem, hogy magamhoz láncolom és minden nap együtt vagyunk. Hanem az, hogy elengedem, hogy neki jó legyen. Hogy építse a karrierjét, ahogyan ő szeretné. Mert tudom, hogy enélkül nem lenne boldog. És ha ő boldog, én is az vagyok :-) Az pedig, hogy emiatt nem látjuk egymást egy ideig, szerintem megéri. Mert ha ezen túl leszünk, nagyon jó lesz.

Nem akartalak magbántani, csak nekem ez a véleményem :-)

NE ertsetek felre...en nem lancoltam magamhoz a baratomat, ahogyan o sem engem. Az h mindennap tudnk talalkozni hala annak h 2 km/re lakunk egymastol. Es ezt hiszem ha lehetosegetek lenne ra Ti is talalkoznatok, NEM itelkezem, sosem tennem, hiszen nem eltem meg takapcsolatban...kezdettol fogva minden nap talalkoztunk es mar nagyon nehez az ha nem lehetunk egzutt nem szorithatom magamhoz, nem tudok neki elmondani "azonnal" mindent...nem arrol van szo h megfullasztjuk egymast...csak mar annyira szeretem h nem lennek meg nelkule...habar egy ev mulva elszakadunk mi is egymastol...es batran engedem el, mert tudom h nem csalna meg...minden esetre konnyebb dolga van az embernek ha ugy szokja meg h ritkabban talalkozik...minthogy minden nap es utana csak honaponta vagy hetente...

en csak azt nem ertem miert kell szunetelni?

amugy meg ha szeetitek egy,ast semmi nem valaszt el lehet h nyalasan hangzik de igy van...nem akartalak bantani...bocs...sok sikert es minden jot, tenyleg:)