Hogyan ölhetném ki a vágyaimat, a szerelem, szex és maguk a lányok iránt?

Szerezz egy olyan anyát mint amilyen az enyém. Aki sulykolja, hogy mekkora szerencsétlenség vagy, és azért is téged hibáztat hogy egyáltalán létezel. Aki az álszentség mintaképe, hogy gyerekkorodban azért járatott téged olyan foglalkozásokra amiket utáltál, mert neki is kellett és ő is utálta, és ha neki sz@r volt, akkor legyen neked is.

Ilyen Anyuka hiányában hasonló kaliberű barátnő is megteszi.

Az évek múlásával a lelked elkezd sorvadni, majd egy bizonyos pont után rohadni. A szeretet és a meghittség felcserélődik bizalmatlanság és utálat keverékévé. Nem bírsz majd más emberek társaságában sem ellazulni, mert várod a "kést" a hátadba, hogy valaki eláruljon szavakkal vagy tettekkel. Mert ha a saját anyádba/barátnődbe nem vagy képes megbízni, akkor ugyan kiben másban?

Érzéketlenné válsz érzelmileg és intimitás ügyileg mert képtelen vagy bizalmat előlegezni másoknak, és előbb utóbb ha mégis találkozol valakivel, aki képes önzetlenül szeretni, akkor csak állni fogsz mint egy darab fa, közben mérlegelsz és csapdákat keresel ott ahol nincs is. A paranoia miatt saját magad alatt fogod vágni a fát.

Ez az én múltam, de ez akár lehet a te jövőd is. Az érzéketlenség nem old meg semmit, csupán újabb problémákat vet fel...