Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak ha már megőrülök tőle? Hogyan mondjam el neki, hogy idegesít?
Arról lenne szó, hogy együtt élek a párommal. Szándékosan nem fogalmaztam meg jól a címnek a valós értelmét. Szóval nem a páromtól őrülök meg, hanem a kutyájától. Családi házban élünk (gyerekünk még nincs, de már tervben van). Neki van egy kutyája, ami nem is kicsi testű. Olyan nagy fajta kutya (nem írom le a fajtát), hogy mindenhova felér a házban. A kutya nagyon el volt kényeztetve (még a párom előző házasságában) és szinte emberként mozog a házban IS! Van udvar, kert ahol a kutya lehet, de most mivel "hideg van" be is van engedve. Mondanom se kell, hogy a kutya pofája felér a konyhapultra az étkező asztalra (80 kilós magas kutyáról van szó...) folyik a nyála össze-vissza, mivel lógó pofájú az állat. Szóval iszik vizet és utána taknya-nyála folyik mindenhova mint a HUCS kutyáé a filmben...
...én nagyon szeretek enni és nagyon a terem a konyha, sokat vagyok a konyhában és szeretem ha ott minden tiszta. Nem szeretem ha bejön a kutya oda és ott összecsesz mindent. Behordja a koszt, rácsulázik az asztalra stb.stb.
A párom is egy igényes ember, de emellett nagyon jó szívű. Beengedi az állatot, mivel hogy az "családtag" s "ember", de közben meg fut utána mindenhova a ronggyal és törölgeti le a csulákat, meg mos fel utána. Én ezt nagyon nem bírom, nem akarom megbántani, de a kutyának szerintem kint van a helye. Nem szeretem ha bejárkál, ráadásul mi be akarunk költözni a városba, ahol kis lakásba fogunk élni (munkahelyek miatt is). Szóval a kutyát el kéne "tenni" valahova, de ötletem sincs, hogy ki lenne az a jó barát, aki befogadna egy ekkora dömpert. Sajnálom, hogy ez van, de ezt képtelenség így fenntartani. Az ételmennyiségről meg nem is beszélve, hogy mit eszik meg egy nap az állat. (5 kg kenyér, 1 EGÉSZ fazék főtt étel!)
Az állattal az a baj, hogyha kizárjuk akkor meg folyamatosan nyüszít, amitől már falnak megyek. Ha a lakásban vagyunk és a hálószobába "bezárkózunk etye-petyézni" akkor meg a háló ajtaja előtt nyüszít végig. Én bevallom, nem vagyok egy kutyarajongó. Kész a fejem tőle...
Mit lehetne tenni egy ilyen esetben? Hogyan lehetne ezt megoldani?
És még valami:
Nem kényszerítheted, hogy válasszon. Ha választania kell valakinek a kisállat és a pár között, az úgyis a kisállatot választaná, mert ha a párja tiszta szívéből szereti, akkor nem kényszeríti választásra.
Én imádom az állatokat, ezt leszögezem. De bevallom, hogy nagyokat röhögtem a kérdező írásain, meg kifejezésein :D
Na most a véleményem: Az egész helyzetet megint az állat fogja megszívni aki konkrétan nem tehet semmiről. Nem egy plüsskutyáról van szó, akit ha akarsz ide teszel, aztán ha megunod, elajándékozod, vagy áteszed a másik polcra. Egy élőlényről van szó, érzésekkel. Ha beviszed egy menhelyre, azzal gyakorlatilag halálra ítéled. Mindezt azért, mert nyáladzik, vagy mert nem lehet kizárni bizonyos helyekről, mert a "gazdi" elfelejtette megnevelni. És igen, ha egyszer felelősséget vállaltatok érte (igen, te is, amikor összeköltöztetek), akkor nem az a megoldás, hogy "Bocs kutya, te mostantól nem kellesz."
UI.: Azt is elfogadom, hogy egy ekkora kutymó nem való lakásba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!