Van még olyan, aki nem szeretne kapcsolatot?

17 éves lány vagyok, azt mondják belsőre álomnő(már ha azt nem nézzük, hogy sokszor nyuszi vagyok...), külsőre álom nem, de igyekszem, átlagos testalkatom (bár nyárig le akarok néhány kilót, így minden nap tornázom :3), vállnál kicsit lentebb érő hajam van. Tehát, ronda nem vagyok, okos vagyok, kedves, vicces... :D

Ez nem lehet az oka, de valami talán mégis, hogy nem akarok kapcsolatot. Félnék belemenni, félek már ismerkedni is. Nagyon örülnék pedig, ha végre lenne, aki úgy szeret, ahogy vagyok, szépeket ír nekem, megcsókol, simogat, sőt már szeretnék többet is... de annyi rossz tapasztalatot olvasok, hogy elmegy az egésztől a kedvem. A környezetemben álompárok mennek szét, kiderül, hogy sokan nem is boldogok, csak annak mutatják magukat. Elolvastam a szakítás fázisait, meg pár reménytelen szerelmes kérdést, és a hideg kiráz, ha belegondolok. Elhidegülés, majd alkudozás...sírás, szomorú zenék...depresszió. Nem mindig megcsalás vagy nagyobb viták miatt, hanem mert "meguntuk egymást."

Bízom magamban, és szerintem nagyon jó barátnő lennék, olyan, amiről álmodnak, és jövendőbeli srácban is bízom. Mégis, itt van, hogy megunjuk egymást, meg minden hülyeség...Már a pasi sem akar szexet, pedig a srácok nagyon perverzek...azt hittem, mindig kaphatóak rá. Erre írjátok, hogy a párotok már nem kíván...Mindig tönkremegy valami. Még akkor is, ha mindkét fél király és még össze is passzolnak, még ha szeretik, vagy valaha szerették is egymást! Még akkor is tönkremennek a dolgok, amikor minden adottság megvan egy sírig tartó boldog szerelemre, házasságra...legalábbis ahogy olvasom.

Igaz, hogy szakítás után már semmi sem olyan? Van olyan osztálytársam, aki 3 év alatt többször is szakított, de mégis mindig összejöttem, és imádják egymást. :)

Szerintetek érdemes (a mai világban) belevágni egy párkapcsolatba?