El tudnátok nekem magyarázni, hogy a szakításnak milyen "fázisai" vannak?

Rágugliztam. Persze el is olvastam előtte, de szerintem helyesen írja.

[link]

Vannak nagyobb fázisok, ezen belül viszont szerintem természetesek a kisebb hangulatingadozások.

Én sosem utálkoztam, ha engem dobtak (fordítva már volt, hogy megharagudtam valakire, de az más kérdés). Miért haragudjak meg valakire, csak mert nem jövök be neki eléggé? Nem tetszhetek mindenkinek, nem lehet belém mindenki szerelmes, ha azért utálnék valakit, mert nem szeret, vagy kiszeretett belőlem, igencsak keserű ember lennék. Nyilván szarul esik, de hála a jó égnek elég talpraesett csaj vagyok, és hamar kiheverem.

Az meg természetes, hogy hiányzik. És fog is még egy darabig, ha nem tartjátok a kapcsolatot, még azután is fog hiányozni, hogy túltetted magad a szakításon. Ez teljesen normális.

A gyűlöletet és a szeretet valójában csak egy vékony határ választja el egymástól. Aki gyűlöl az még nem közömbös irántad. A szeretet ellentéte a közöny. Attól kell félni!!

Tehát majd ha úgy érzed, hogy se nem gyűlölöd, se nem hiányzik hanem úgy szimplán lesz*rod" akkor leszel túl rajta egészen.

Amúgy a szakitásnak nincsenek "bevett" fázisai, ahány ember annyi féle.

A sajátomat tudom leirni:

1. Kétségbeesés, pánik

2. Harag, düh (ez nem volt olyan erős mivel szép, békés elválás volt) -ez a kettő együtt is lehet-

3. Hiány de valami iszonyú, szerelem szeretet Életem értelme vissza akarom kapni - ebből kifolyólag gyomorideg nem alszom nem eszem csak rajta jár az agyam nonstop-

4. Üresség, beletörődés, más dolgok felé fordulás, az élet megy tovább..

5. Visszatér az élet szépsége, újra tudsz nyitni a másik nem iránt még ha a szíved sajog is

Én még a 3. fázisban vagyok sajna így egy hónappal a szakítás után. Rohannék vissza ha kérne, de ő döntött így ezért mégcsak nem is keresem, nem beszélünk. Teljes hírzárlatot kell tartani különben sosem leszek túl rajta.

De majd a