Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol a határ a túlzott törődés és a szabadság között egy párkapcsolatban?
Egyedülálló vagyok, de így sem járok szórakozni, vagyis nem is igénylem igazán és amúgy sincs kivel elmenni. Egyedül meg fura lenne. Ismerkedésnél nem szeretem ha úgy érzik közük van hozzá hol vagyok, mikor, mit csinálok, nem egy pasit dobtam már ezért. Nem szeretem ha rám telepednek és azt sem ha mindenben a pasitól függök. Viszont ha komolyra fordul a dolog akkor természetes, hogy elmondok mindent és igényelném ezt a másiktól is. Ellenkező esetben olyan mintha nem is szeretnénk egymást igazán és csak azért lennénk együtt, hogy ne legyünk egyedül. Eddig túlságosan függtem valakitől, túl kevés szabadságot adtam, most meg teljesen ráhagynám, hogy mindent úgy csináljon ahogy akar. Kb. azt is leszarnám ha elhagyna, az is az ő döntése lenne, de ez megint olyan mintha nem szeretném. Most meg attól félek, hogy túl sok szabadságot adnék és úgy érezné, hogy nem törődöm vele. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.
Mondjuk szerintem az is fura lenne a másiknak ha úgy ismernénk meg egymást, hogy nem másszunk bele túlságosan egymás magánéletébe de később meg kb. mindent elmondunk egymásnak. Nem meg bizalmatlanságnak veszem és onnantól kb felesleges együtt lenni. Valaki tapasztaltabb felvilágosíthatna. :)
válasza:Próbálom megformálni azt a típust/kapcsolatot ami számodra ideális lenne.
Mikor voltál utoljára szerelmes? (párkapcsolat terén)
Nem tudom jól látom e a helyzetet?
Kicsit olyan vagy mint az időjárás.
Mikor hogy van kedved, úgy változtatod a párkapcsolat iránti igényedet!
És mivel nem sikerül kialakítanod közös élményeket a partnereddel, ezért nincs is semmi ami eszmeileg hozzá kötne.
Így aztán, egy ridegebb pillanatodban, lazán hátat tudsz fordítani az egész kapcsolatnak.
Szerintem neked először egy komoly baráti kapcsolatra lenne szükséged, és csak abból alakulhatna ki olyan párkapcsolat, mely megérne egy misét! :)
válasza:nekem volt olyan kapcsolatom, ahol a srác a lánykérés után azt képzelte hogy a tulajdona vagyok, és azt is meg akarta szabni, mikor mehetek el a barátnőimmel együtt suli után kajálni, kávézni vagy valami. emiatt sokat veszekedtünk mert első perctől fellázadtam ellene. a vége az lett hogy egyszerűen nem mondtam el, ha elmentem velük. sok bajunk volt, de ez a beteges birtoklási vágy volt az egyik ok, ami miatt szakítottam vele a végén, amellett hogy egy agresszív állat volt mint kiderült.
tipikusan olyan pasi volt (majdnem 1 év volt mire kiderült) ha hozzámegyek feleségül, tuti hogy rövid időn belül verni kezdett volna. (hála égnek nem hozzá mentem, hanem olyan férfihoz aki sose lenne képes ilyenre)
nekem első körben az jut eszembe, hogy pl ha el akarok menni barátnőzni, vagy valami, akkor nem engedélyt kérek, csak közlöm, illetve utólagosan mondom el és ebből nincs hiszti. ez a minimum szabadság. ha ez is problémát gerjeszt, ott gond van, és érdemes elgondolkodni a kapcsolaton.
27/N
válasza:Szerintem teljesen jól ítéled meg a helyzetet.
A te szempontjaid, tökéletesen megfelelnek a mai modern párkapcsolat modellnek.
Mint ahogy leírtad az előző partneredet, uralkodni akart rajtad, pont úgy ahogy a régi időkben tették az őseink.
Mikor a nőnek semmi más dolga nem volt, csak kiszolgálni a férfit, és ha a férfi azt mondta kuss... akkor a nőnek hallgatnia kellet.
De a mai XI. században ez már nem állja meg a helyét. Eszmeileg és törvényileg sem elfogadott.
Számomra is elég nehéz ezt a nézetet megérteni mivel a mi generációnk már úgy rendezkedett be (képletesen), hogy egy párkapcsolat kompromisszumos megoldásokon alapul.
27/F
válasza:*ehhh bocs XXI. századról van szó!
Látszik, hogy már nagyon este van, reggel meló. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!