Mit tegyek, hogy ne legyek ennyire féltékeny?

Lassan 1 éve vagyok együtt a párommal, ő 32, én 21 éves vagyok. Sosem bíztam az emberekben, kicsi korom óta sokat csalódtam, akiket szerettem, elveszítettem, azóta pedig félek megszeretni bárkit is, mindig attól rettegek, hogy elveszítem.. 2 párom volt eddig, ő a második. Volt páromban sem bíztam, benne sem tudok, pedig elvileg okot sem ad rá.

Tisztában vagyok vele, hogy önbizalmam nincs túl sok, mondhatni nincs is, de sokan tettek azért, hogy ez így legyen. Bár már fejlődtem, felismerem a hibáimat, nem adok csak úgy akárki véleményére, mégsem vagyok elégedett magammal.

Féltékeny vagyok mindenre és mindenkire. Páromnak vannak fiú és lány barátai egyaránt, bár amióta velem van együtt nem sűrűn találkozott velük. Bár nem bíztam benne eddig sem, nem szekáltam, mindaddig, míg véletlen nem láttam meg valamit, amit nem kellett volna. Önéletrajzokat küldözgettünk, és a levelezőjében megláttam egy ismeretlen csaj nevét. Kérdeztem ki ő, elmondta, hogy az egyik barátnőjének a húga. Szokás szerint megkérdeztem tőle, hogy bejön e neki, azt mondta nem igazán. Éreztem, hogy nem mond igazat, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Aztán regisztráltunk közösen egy oldalra, ahol mondta, hogy mi a jelszava - majd hozzátette, hogy máshol is ez, és nem örülne, ha visszaélnék vele.. Én persze elfelejtettem a jelszót, eszembe sem jutott belépni, minek tettem volna? Kétségeim voltak, de nem akartam annyira gerinctelen lenni, hogy sunyi módon belépjek. Inkább őt kérdeztem meg, ha valami gondom volt, viszont a sok kérdéssel, bizalmatlankodással azt értem el, hogy elgurult a gyógyszere, és mondta, hogy itt a jelszó, nincs rejtegetni valója. Nőből vagyok, kíváncsi, emellé még féltékeny is. Valami bekattant, beléptem. Már nem volt vissza út.. Elolvastam a leveleit, tudom, nem kellett volna. Sok mindenre fény derült, hogy akikre azelőtt féltékeny voltam, felesleges, mert tényleg semmi nincs köztük, nem hogy nem találkoznak, de kb havi 1 - 2 levelet váltanak - olykor még annyit sem -, semmi több. Elolvastam azt a levelet is, amit az egyik barátnő húgának írt. Igazából semmi különös nem volt, a csaj elpanaszkodta magát, párom pedig "pátyolgatta" őt, meg közölte vele, hogy szereti a mit tudom én milyen kis lelkét. Párom szerint aranyos a csaj, meg nem ronda, de a stílusa bunkó, meg amúgy sem illenének össze, így nem is volt és nem is lesz köztük semmi. Engem mégis idegesít ez az egész, hiszen a mailjeit tovább olvasgatva elém tárult még pár dolog a "hugicával" kapcsolatban. Párom írta egyik barátnőjének, hogy az a bizonyos hugica mennyire beindítja benne a kémiát, és hogy már nem elsőre megfordult a fejében, hogy lehetne valami, de erről lekésett, mert a csaj kiment Londonba. Nem sokkal utána összejöttünk. Attól fogva természetesen rólam áradozott, jó érzés volt azokat olvasni, pl. hogy megtalálta az Ő Júliáját, akit eddig keresett (így hívnak egyébként :), meg hogy mennyire szeret, stb. Mégis, úgy érzem magam, mintha ez az egész "ha nincs ló, jó a szamár is" alapon lenne, persze párom nem egyszer mondta el, hogy ez nincs így, én mégis kételkedem benne. Megígérte, hogy nem fog neki írni többet, azóta egyszer írt, aznap, amikor szakítottam vele (pont emiatt), persze voltak előzmények, én kétszer is kifelé kacsintgattam, ami neki szörnyen rosszul esett, engem láthatóan más érdekelt. Elmondtam neki mindent, talán nem kellett volna, azt állítja nem volt féltékeny, mégis nem egyszer sírt, amit sosem fogok megbocsájtani magamnak. Ő mégis megbízik bennem.

Tényleg semmi olyat nem írt a csajnak, engem mégis már maga a tudat is idegesít, hogy olyannak ír, akitől akart valamit. Nemrég szakítottam vele, 6 napig voltunk külön, utána újrakezdtük. Rengeteget tűr, nem is értem, miért. Az ő magyarázata csupán annyi, hogy nagyon szeret. Én mégis úgy érzem, csak azért van velem, mert én vagyok közelebb.. úgy érzem, csak beéri velem. Hiába állítja az ellenkezőjét, csak pár percig tud megnyugtatni, utána újra pörögni kezd az agyam, beindul az ördögi kör.. Szörnyű érzés!

Tegnap mikor elment a boltba, nem is tudom, mi lelt, de visszanéztem az előzményeit, és találtam olyan dolgokat, amin kiakadtam. Amíg külön voltunk, FB-on olyan csaj adatlapját nézegette, akitől akart volna valamit, de aztán rájött, hogy egy idióta, így elhajtotta. Természetesen kiakadtam, kérdőre vontam, azt mondta nem emlékszik már, miért nézte meg, de azt mondta nem is fontos, mert akkor amúgy sem voltunk együtt. Azt mondta lehet azért, mert meglátta az ismerőseim között a csajt, lehet azért, mert kíváncsi volt, kapcsolatban van e.. Itt még jobban kiakadtam. Nem tudom, mi ez az egész, hogy én reagálom túl, vagy tényleg okkal vagyok féltékeny, de már nem bírom magam elviselni! Hiába mondja, hogy szeret, hiába érezteti tettekkel, én mégsem tudok benne megbízni. Ő tűr, igyekszik, és próbálja menteni a kapcsolatot, nem akarja feladni. Azt mondta, ha nem szeretne és mást akarna nem lenne velem, nem küszködne, hanem az egyszerűbb utat választaná, de nem azt választja, mert szeret!

Mit tegyek, hogy megnyugodjak végre? Kezdem úgy érezni, hogy Ő hiába próbálkozik, mondhat/tehet akármit, én mindig bizalmatlan leszek.. Sajnos nem csak vele, mindenkivel szemben..! :(