A férfi vagy a nő kezdeményezze elöször? Melyik nyiljon meg hamarabb a másik előtt?

Hát a nő szokott "megnyílni"...

A férfi meg...ugye...oda...teszi...bele...a....-át.

ezzel a meg-nyílás -al annyira jól földobtad a labdát,hogy teljesen megértem az első válaszát,

tudom nem tartozik ide,de kicsúszik belőlem :

én meg,egész éjjel "résen" voltam ....

Kérdező, feldobtad a labdát, leütötték :))

miért kellett az elsőt ezért lepontozni?

A természet rendje az, hogy a hím harcoljon meg a nőstényért, az pedig elfogadja a győztes "udvarlását". Ezzel biztosítva, hogy az adott helyen található populációból a legjobb genetikai állományú hím kedvező tulajdonságai örökítődjenek tovább az utódokban.

Az embereknél ez természetesen másként van, összetettebb, bonyolultabb folyamat. De az alapelv azért olyan nagyon nem tér el a természet általános törvényeitől.

Tehát a férfi dolga a kezdeményezés, neki kell elérnie, hogy a jelentkezők közül, a nő őt tartsa a legméltóbbnak párként. Manapság divat, hogy a nők "nyomulnak" a pasikra, sokan még büszkék is rá, ha így találnak partnert. Az én személyes tapasztalatom az, hogy ezek a kapcsolatok nem lesznek hosszú életűek, nagyon hamar ellaposodnak, vagy nem is válnak igazi kapcsolattá. Nem szerencsés elvenni a férfiaktól a hódítás feladatát, amit a természet évezredek óta rájuk ruházott. Lehet, hogy rosszul tette, de valahogy eddig még bevált...:))

a sikamlós poénokon túl vagyunk, próbálok komoly választ adni. :)

nos, mivel én elég konzervatív vagyok ilyen tekintetben, így úgy vélem, hogy mindenképpen a férfi a dolga az udvarlás, hogy levegye a nőt a lábáról (először inkább metafizikai, később fizikai síkban is)

nem kell itt olyan komoly dolgokra gondolni, én már attól olvadok, ha egy fiúnak briliáns a humora, van benne vagányság és persze intelligens, céltudatos.

soha nem másztam rá senkire, inkább vártam, h jöjjön, akinek jönnie kell. mert ha már ezt a lépést meg tudta tenni, akkor az sokat elárul a személyiségéről.

megnyílás? mmint hogy ki valljon előbb színt az érzelmeiről? itt is átengedem a terepet a férfinak, aki akár indirekt módon, de tudatja velem, hogy mit érez, milyen szándékai vannak. bár ha már itt tartunk, akkor biztos lehet a dolgában, hiszen ezt azért megelőzi jópár találkozás, közös program.

vannak jól működő kapcsolatok, ahol a nő tette meg az első lépést, de én akármennyire is karakán, vagány nőnek tartom magam (és talán mások is), ebben az egyben hajthatatlan vagyok. közönségesnek gondolom mikor egy nő kvázi felajánlkozik egy pasinak. mert ez akárhogy is nézzük, az lenne.